Ethnographia • 9. évfolyam (1898)

3. Néphit és népszokások - Somssich Sándor: Baranyai népszokások 375

nekik, hogy vacsorára eljöjjenek, mégis midőn a gazdasszony a vacsorával már elkészült, a gazda elmegy a sógorhoz, komához s újból „beinstája" őket a fonálbálra. Elmennek: gazda s gazdasszony alig tudják őket hová tenni, mint a szives vendéglátásra szokás mondani. Vacsorához ülnek, mielőtt azonban — imádkozván (ezt soha el nem mulasztják) — ennének, egyszer körüljár a bütykös. Bevett szokás, hogy legyen ebéd, vagy vacsora, közvetlen az evés előtt pálinkát isznak. Vacsora alatt egyre-másra kínálgatják a vendégeket: „Vögyön kee édes komámasszony, igyék kee komámuram; fájon kee köröszkomám" stb. Specziális ételüket, a „köttes"-t (kelt tészta­: kalács, perecz, alakú fánk stb.) vacsora után is felhagyják az asztalon, hogy a kinek épen eszébe jut,, hát fóhasson", így a „tik-húst" is. Evés után rágyújtanak, a férfiak pipára, az asszonyok, leányok pedig nótára, dalolnak és isznak, dalolnak, tréfálkoznak, közben „lónak is", kinek miből tetszik. Éjfél elmúlván, daczára a szíves marasztalásnak, a vendégek hazamennek, az utczaajtóban még egyszer felhajtván a gazda által kihozott pintest. (Evés közben és után csak bor járja.) A kik aztán így „a más­­ikját megösszék, a magikét kötve tartik", mert bizonyos, hogy néhány nap múlva a hívókból hívottak, s viszont­­ lesz­nek. Némely községben alig van ház, a hol farsang folyamán ily fonálbált ne tartanának, a melyek azonban hova­tovább csendesebb lefolyásúakká lesz­nek, a­miért: „keresd a filoxerát!" A pásztor­életből. Baranya-Ózd vidékén az a szokás, hogy midőn tavaszkor a pásztorok (kivéve a kondást, mert az télen át is „kihajt") először kihajtják a barmokat a legelőre, a jószágtulajdonos az udvarból kiterelvén tinait, teheneit, lovait, külön-külön annyi tyúktojást vesz magá­n hány darabot a nevezett barmokból legelőre bocsát; kiáll a kapuba s­midőn a gulyás, a csordás, a csikós oda ért, magához inti, hogy neki adja a tojásokat, letévén azokat maga elé, a földre. A pásztor fölveszi a tojáso­kat a földről s így szól: „Az Isten tartsa meg a gazdát, jószágával együtt; adja Isten, hogy azok­ olyan telijen jöjjenek haza, mint a milyen ez a tojás". A tojásokért — mondják — azért kell a pásztornak a földre hajolnia, hogy a mint azt tenni nem rest, ne legyen rest, ha kell, futkosni a jószág után. . Ugyancsak erre, a barmok első kihajtására nézve általános a néphit, hogy a pásztorok a legeltetés első napján, künn a legelőn „megteszik", hogy — miként s mily eredménynyel, arról hallgat a krónika — a jószágok ne „csipározzanak", a falkától el ne maradozzanak, tilosba ne menjenek. Somssich Sándor.

Next