Ethnographia • 10. évfolyam (1899)
III. Irodalom - Sebestyén Gyula: A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteménye 314
IRODALOM. A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményei. I. Biró Lajos német-új-guineai (berlinhafeni) néprajzi gyűjtéseinek leíró jegyzéke. A Magyar Tud. Akadémia és a M. N. Múzeum költségén kiadja a M. N. Múzeum néprajzi osztálya. 23 táblával és 20 szövegábrázattal. — Ethnographische Sammlungen des Ung. Nationalmuseums I. Beschreibender Catalog der ethnograpischen Sammlung Ludvig Biró-s aus Deutsch-Neu-Guinea (Berlinhafen). Auf Unkosten der Ung. Akademie der Wissenschaften und des Ung. Nationalmuseums herausgegeben durch die ethnographische Abtheilung des Ung. Nationalmuseums. Mit 23 Tafeln und 20 Textfiguren. Budapest, Hornyánszky Y. cs. és kir. udvari könyvnyomdája 1899. Nagy 4-r., 1001. kéthasábos szöveg. Ára? Újabban általános az a törekvés, hogy a múzeumokban felhalmozott kincseket a velük szoros kapcsolatban álló tudományágak részére minden modern követelménynek megfelelő catalogue resomé-kkal hozzáférhetőkké tegyék. A hivatalos munkásság ilyen végletekben járó eredményeivel ma már igen sok külföldi nagy intézet dicsekedhetik. Itthon a M. Nemzeti Múzeum az áttörés nehéz munkáját alapíttatása után (1802) azonnal megkezdte, de a jól kezdett úton ma, száz év multán is csak néhány sikerült kísérletet tud felmutatni. Az «Acta nova Musei Nationalis Hungarici» I. folio kötetében Römer Flóris a feliratos köveket ismertette s újabban Horváth Ignác a könyvtár ősnyomtatványairól adott ki egy kötetet szegényes viszonyokra valló különlenyomat gyanánt. A könyvtárnak egyéb katalógusa nincs, mert a Denis-féle könyvkatalógusok a nagyszerű gyarapodások folyamán ép úgy elavultak, mint a Miller-féle kézirati katalógusok. Ugyanez mondható Schönwisner éremlajstromaira, Kubinyi képtári, Xantus néprajzi Vezetőire, sőt Rómer régiségtan Képes kalauzaira is. A testes «Acta litteraria Muz. Nat. Hung. »I. kötete (1818) és a «Cimeliotheca Mus. Nat. Hung. sive Catalogus» (1825) ma már szintén a mult tisztes emlékei közé sorozhatók. Az alapíttatást követő néhány évtized erőfeszítései után közel másfélszázados belterjes gazdaság következett. A régi osztályok mellett újak keletkeztek s a régiek anyaga a temérdek vétel és ajándék bekebelezésével megsokszorozódott. A gyarapodás arányában növekvő házi teendők a rendelkezésül álló szellemi erőket az elaprózó munkásság terére szorították, az osztályok kebelében folyóiratok támadtak s az összefoglaló munkásság helyett csak a fontosabb, vagy valamely apróbb speciális kérdés köré csoportosuló kevésbé fontos tárgyak kerültek feldolgozás alá. Azt, hogy ez az irány a múzeumra utalt tudományoknak