Ethnographia • 10. évfolyam (1899)
III. Irodalom - Munkácsi Bernát: Pongrácz Sándor: Tibet-magyar nyelvtanulmányok. Turáni nyelv és néptanulmányok 55
Bátky Zsigmond és dr. Semayer Milibáld tisztviselőktől három apróbb czikk jelent meg. Dr. Jankó János a néprajzi osztály rövid történetével kapcsolatban a további fejlesztés elveit vázolja és hangsúlyozza a múzeumi szabályzat azon pontját, melyben meg van jelölve, hogy ennél az osztálynál a főgond a rendszeres gyarapításra fordítandó. A magyarországi néprajz programmját Bátky Zsigmond fejti ki, dr. Semayer Vilibárd pedig azt bizonyítja be, hogy hazai gyűjtéseink mellől a külföldi anyag sem maradhat el, mert egy találomra kiválasztott példával (a búgófával) is igazolni lehet, hogy sokszor a primitív és félművelt népek tárgyai adnak kulcsot a magasabb fokú kulturális fejlődés magyarázatához. IRODALOM. Tibet-magyar nyelvtanulmányok. I. Rész. Nyelvtan és szógyűjtemény. II. Rész. A magyarok ősnyelve és hazája. Túrán szógyűjtemény. Isten. A czigányok eredete. Térképpel. Irta Pongrácz Sándor dr. Budapest, 1897. Ára: 6 frt. (168 + 290 + 8 nyolczdr. 1.). Turáni nyelv- és néptanulmányok. A kunok nyelve. Irta Pongrácz Sándor dr. Budapest, 1898. Ára: 1 frt. Történeti és földrajzi kapcsolat hozhat létre annyi közös egyező vonást egymástól eredet szerint különböző népfajok ethnikai sajátságaiban, mint amennyi e népfajokat ősi alapon egymástól elválasztja. Íme, hogy csak egy közeleső példára utaljunk, merőben különböző népfajok a magyar és szlávság , mégis ki merné tagadni, hogy a magyar szókincsben, nyelvszerkezetben, folklóréban, tárgyi néprajzban, sőt talán az anthropológiai alkotásban is van annyi közösségünk a szlávsággal, mint ama népekkel, melyekkel nyelvünk ősrégi elemei rokonoknak bizonyítanak. Az ilyen néprajzi vonások földerítése ép oly érdemes feladat, mint az eredetieké , sőt a két művelet egymás nélkül el sem képzelhető, ép úgy nem, mint az összehasonlító nyelvészetben az ősrégi és idegen elemek fölkutatása. Mindkét irányban nyert eredmények szorosan hozzátartoznak az ethnikai alakulás történetéhez ; a különbség köztük csak annyi, hogy míg emezek a régibb, azok az újabb korokra vetik világosságukat. Ezt tartva szem előtt, nem kell okvetetlenül tragikus eseménykép fölfognunk, ha hébe-korba fölmerülnek irodalmunkban olyan munkálatok, melyek ferde ethnológiai irányokban kalandozva pl. török, mongol, kaukázusi, vagy árja népek körében keresik a magyarság bölcsőjét , mert rendszerint