Ethnographia • 23. évfolyam (1912)

IV. Irodalom - Jellinek Morton: Dr. Siuts, Hans: Jenseitsmotive im deutschen Volksmärchen 308

A kifejezések azonban, a­melyeket itt osztályoz, bizonyítóerő nélkül valók, mert nem a mese lényegéből folynak, csak az elbeszélés szokásos sallangjai. Szőrszál­hasogató részletezése elhomályosítja az áttekintést. Azt, hogy milyen is hát a másvilág, a második fejezet akarja megmondani, mert sehol sem bizonyítja, hogy a távolságra vonatkozó kifejezéseket, a határoló terü­letek leírásai, aztán meg hegység, erdő, völgy, víz, akár a népies német, akár az általános emberi eszkatológiából erednek. Nem keresi a kapcsolatot néphit és népmese között. Erről le is mondhatnánk, ha magából a mesehasonlításból kitűnne, hogy itt a másvilágról van szó. Az erre való eszközöktől a szerző maga fosztja meg önmagát, mert mint vérbeli irodalomtörténetíró visszariad a kevert műfajoktól és azokat a meséket, a­melyekben a tréfás mese, a monda, főkép pedig a mithosz elemeit találja, kutatásának köréből kizárja. És így épp azok a mesék maradtak ki, a­melyek expressis verbis meg­mondják, hogy hősük eljut a másvilágra.­­ Ezek a mesék gyakran igazolják a szerző állításait és ez nemhogy enyhítené, inkább még súlyosbítja a hibáit Hiszen a mikor módjában volna, nem bizonyít. Például Siuts másvilági feladatoknak tartja a favágást s minda­z a lehetetlen feladatok elvégzését, a melyek ezekben a­ mesékben, mint az elkárhozott lelkekre kirótt büntetések szerepelnek. Ezért nem ártott volna néha átmenni az általános mesehasonlítás terére is, így a német mesék megvilágítására felhozható volna egy shuswap mese.­ Ez a mese világosan megmondja, hogy hőse a másvilágba megy, sőt megtaláljuk benne azokat a motívumokat is, melyekről Siuts sejti, hogy chtonikus eredetűek. Például: a hős­­a másvilágba megy, hogy visszahozza a feleségét (v. ö. Siuts: 16.), apjától öt medvebőrt kér és abból száz pár czipőre való bőrt vág. (V. ö. Siuts : 6.) Böjtölni megy a hegyekbe (Siuts : 33.). Messze a síkságon füstöt lát (Siuts : 48.), magányos házban lakik ott a pelikán (Siuts : 36.), ettől meg a Tletsca'wul madártól meg­kérdezi az utat (Siuts: 26.). A pelikán varázsszert ad neki, más variáns szerint­­ egy gyökeret, hogy az út veszedelmeitől megoltalmazza (Siuts: 90, Aeneis VI. 405. s.). El kell haladnia emberevő óriás és kétfejű kígyó mellett (Siuts : 107.). Útközb­en azt álmodja, hogy bizonyos gyökeret rág és sohasem éhezik meg (Siuts : 79.). Végül egy nagy tóhoz ér, melynek túlsó partján laknak a halottak (Siuts : 38.). Hazaérve a sok sírástól megvakult szüleit meggyógyítja (Siuts: 15.). De a kutatás nem szorítkozhatik az ilyen egyes kiragadott motívumra Figyelembe kell venni a motívumok között való kapcsolatot s a szerkezetet is. Az alvilági ház, erdő, tó, továbbá az üveghegy valószínűleg a másvilágot jelenti , de a valószínűségből csak akkor válik bizonyosság, ha más motívumok is arra vallanak, hogy a hős útja a másvilágba visz, így például az Ámor- és Psyche-típusban, melyet Siuts egyáltalában nem vesz tekintetbe. A változatok egy részében az elbeszélés azon fordul meg, hogy a hős nevét nem szabad kiejteni.4 A 1 Grimm: 35. A Schleicher: Litanische Märchen, Sprichwörter und Rätsel, 71., 75. A. Haas : Rügensche Sagen und Märchen, 196. V. Hardenberg; Breslauer Märchen, 1 3 Boas: Indianische Sagen, 41. 3 U. o. 42. * Dracott : Simia Village Tales, 15. B Schmidt: Griechische Sagen, Märchen und Volkslieder, 83. Grane : Italian Folk-Fales, 1. Ralston: Russian Folktales, 116.

Next