Ethnographia • 26. évfolyam (1915)

III. Népköltészet és népzene - Tóth Vilmos: Régi székely énekek 309

működő — nyomdájában készült. Első lapján: „Búcsúének | a kolozsvári köny­nyező Szűz kegyképéhez | összeírta | Kilián Károly. Dala, tulajdon". Van benne hét ének, két imádság. 6-ik lapján találjuk „A Jézus szent véréről való szép ének"-et, ennek három első versszakából van rontva dr. Sztripszky 2. sz. közle­ményének c) alatti részlete. Dallama — a nyomtatvány szerint — „Királyi zászlók lobognak". És csak­ugyan, Balázsné is ennek a régi egyházi himnusznak (Vexilla regis prodeunt) dal­lamára énekelte, bár az ismeretestől eltérő, igen érdekes, szép változatban. Ha tehát Sándorék ezt is úgy énekelték dr. Sztripszkynek, a­mint Ő leírja, abból is csak az látszik, hogy zavaros forrás mind a kettő, se dallamot, se szö­veget nem tudnak jól. 7. sz. „Köszönteni jöttünk ..." kezdetű 40 soros vers, állítólag Sándor koldus szerzeménye, szintén megvan az előbb említett nyomtatvány 10—11-ik lapján: „Ének a szent kereszthez". Dallama: „Gyuladozik szívem szűz . . ." stb. szerint. Ennek tíz strófája majdnem egészen benne van a Sándor-féle szövegben, hasonló módon megtépázva és összekeverve mint az előbbiek. A 6. számú darab végén néhány ismert népdalsor csendül meg, egyébként ponyvaterméknek látszik. E pár megjegyzést nem hallgathattam el Harsányi czikke mellől, mert az egész esetből két fontos tanulság szűrődik le. Egyik, hogy a gyűjtő nem lehet elég vigyázatos, ha reczitálós, strófátlan adalékkal van dolga.­ Másik, hogy a nép­dal kutatója nem lehet él a világi és egyházi ponyva meg régi verses irodalmunk alapos ismerete nélkül. Ezért a folklóré nevében is csatlakoznunk kell azokhoz, a­kik nehezen hozzáférhető régi költészetünk mennél teljesebb újra­kiadását sür­getik. Kodály Zoltán: Régi székely énekek: 1. A pogány király leánya . . . Andante, szomorúan. / 1. A pogány ki - rály le - á - nya, Sé - tál va - la ud - Vi / st -r* p rali. Azt meg - lá - tá po - gány ki - rály, Fel - hí - va - tá kas - té - lyá - ba. 1 I. h. 348. 1.: Az előadásmódot szinte recitativusnak lehetne mondani, olyanany­nyira kis hangterjedelemben mozognak a dallamok ... A többi szám dallama (tehát a másodiké is) úgyszólván dallamtalan, mert két, legfölebb három hangból áll, illetőleg ezek tetszés szerint való, hangjegyre nem tehető változataiból. * A gyermekjáték-dalok nagyrészt szintén strófátlanok, de állandó, változatlan formájuk és pontos ritmusuk van.

Next