Ethnographia • 27. évfolyam (1916)
VII. Néprajzi hírek - Néprajzi múzeum Konstantinápolyban 253 - „Az öreg székely rovásírása” 253
Néprajzi múzeum Konstantinápolyban. Abból az alkalomból, hogy a konstantinápolyi egyetem néprajzi és magyar nyelvi tanszékére Dr. Mészáros Gyula személyében a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának egyik kiváló tisztviselője hivatott meg, a Török Tudományos Akadémia a török kultusz-kormánynyal egyetértőleg elhatározta, hogy Konstantinápolyban néprajzi múzeumot alapít s hogy az alapítási, szervezési munkálatok végrehajtásával Dr Mészáros Gyulát bízza meg. Tudtunkkal az elkészült tervezet az urál-altáji népcsalád egész néprajzát felöleli. Mivel a gyűjtemények súlypontja a török-tatár népek gazdag néprajzi anyagán fog nyugodni, a nagyarányú gyűjtések kilátást nyújtanak arra, hogy ezzel az új intézménynyel a M. Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya és a nagyobb vidéki magyar múzeumok állandó csereviszonyt tarthatnak fenn. Ezzel aztán kettős eredményt érünk el: hazai múzeumaink egyre gyarapodó néprajzi gyűjteményeiben keleti rokonaink néprajzának színdúsabb része elvégre teljes pompájában fog megjelenhetni, a törökség pedig hozzájut olyan magyarországi anyaghoz,, amelynek múzeumi elhelyezkedése Konstantinápolyban nemcsak tudományos jelentőséggel, hanem az európai kapcsolat megteremtésében és fenntartásában igen nagy nemzetnevelő értékkel is bír. * „Az öreg" székely rovásírása." A Debreczeni Újság f. é. okt. 7. számában volt olvasható ez a hír : „Érdekes jelenet játszódott le a minap Marosvásárhelyen, a főispáni hivatalban. Az udvarhelymegyei Siklód községi csorda állatait írták össze. A menekültek legtöbb helyen egy-egy csordapásztorra bízták állataikat, a kiktől sokszor elszaladtak s ilyenkor a csordapásztornak kell fölkeresni az elszéledt gazdákat, miért is a főispáni hivatalban rendszerint jegyzékbe veszik a gazdák nevét. Így történt ez a siklódi öreg pásztorral, Czifra Mártonnal is, aki vagy hatszáz állatot hajtott Marosvásárhelyre és jelentkezett a főispánnál, hogy mitévő legyen. Az öreg székelyt leültették egy gépírókisasszony mellé, hogy diktálja írásba a hatszáz állat gazdáinak nevét. Czifra leült s egy mogyorópálczát vett elő s a pálczára faragott rovásírásból diktálta le a gazdák neveit. A nem éppen apró, de nagyon is vegyes csorda összes tulajdonosait folyékonyan diktálta le az öreg székely a rovásról, úgy hogy a gépírókisasszony négy ívet"kopogtatott le az öreg Czifra diktálása után. Akadtak többen, akik szép összeget ígértek a rovásírásos botért, de Czifra Márton semmi pénzért sem akart megválni az ,irományaitól'." Midőn a kalandosan hangzó hírt itt bemutatjuk, nyomban hozzá is teszszük, hogy nem rovásírásról, hanem egyszerű számadó-rovásról van szó-Egy rovásírásos mogyorófapálczára négy ívnyi szöveget felróni teljes lehetetlenség. Viszont azt, hogy egy rövid számadó-rováson a forgalomban lévő tulajdonjegyek és fogalomjegyek segítségével a pásztor milyen tömeg mondanivalót tud szerepeltetni, már Herman Ottó bebizonyította. (Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXIII. köt. 265. 1.)