Ethnographia • 33. évfolyam (1922)

I. Értekezések - Ernyey József: Tót nyelvű krónikás énekek és kuruc dalok 1

TOTNYELVÜ KRÓNIKÁS ÉNEKEK ÉS KURUC DALOK. Harminc esztendeje mult, hogy Káldy Gyula társaságunk egyik ülésén (1892 márc. 27.) bemutatta az 1672—1707. évekből való magyar dalgyűjteményét, 1894-ben pedig ugyancsak társaságunkban folytatta krónikás és vitézi énekei megkezdett sorozatát. A feledés homályából kimentett énekek itt keltek általa új életre, jog­gal mondhatjuk tehát, hogy társaságunk a néphagyományok kutatása mellett ezek felélesztésében is közreműködik. Azóta nagyot haladtunk a népköltés gyűjtése terén. Elég utalnunk Bartók és Kodály Európaszerte ismert fonográf-gyűjtésére, szólha­tunk a Néprajzi Múzeum hasonló gazdag felvételeiről és más rokon társulatok hangjegyes népköltési kiadványairól. Ezek mind pozitívumok, mindamellett Káldy-Bartalus szűkebb medrű irányának a krónikás dalok kutatásában követője nem akadt, az utolsó török harcok, a daliás idők, Rákóczi-korának dalkincse még mindég nincs összeszedve. Sok mulasztást kell még pótolnunk. Mai tanulmányom, bár tizennégy tétellel szaporítja a krónikás közlések szá­mát, mégis csak egyoldalú, mert kizárólag tótnyelvű adatai vannak, földrajzilag is szűk határra szorítkozik, Nyitra megye déli részén mozog, tehát nem versenyezhet az úttörők munkájával sem. Gyűjteményem érthetőleg nem a mai szomorú napok­ban támadt, diákkoromba nyúlik vissza, alapjában nem is az enyém. Gyűjtője, nevét érthető okokból elhallgatom, eredetileg Turócszentmártonnak szánta, ahol akkor a Slov. Pohlady-ban néhány kuruc dalt adtak ki, de tervét időközben meg­változtatván, kottáit nekem adta, tehát a közlendő krónikás és honvéd énekek a tót irodalom számára is újdonságok. A gyűjtés eredetét illetőleg vissza kell mennünk 1891-ig, amikor a kuruc dalok hatása szalmalángjánál, legalább azon a klasszikus területen, ahol az utolsó tárogató is helyet talált, mindenki kuruc nótá­kat keresett. Akkor történt, hogy Érsekújvár és Vidéke 1891-ik évi 42. számában Drága Mihály törvényszéki jegyző az egyik szőlősgazdától, Szabó Mihálytól hallott tótnyelvű kuruc dalra hívta fel a figyelmet. Ez volt az ismeretes Rákóczi-Ber­csényi . . . Dallamát utóbb fölvette Dubrovay János újvári karmester és átadta Bartalus Istvánnak. Ezzel a kutatás új mederbe tért. Jól emlékszem, mint diák ennek a cikknek a hatására. Akkor hallottuk először, hogy a népléleknek saját kincsei, megíratlan még a szintakszisnál is különb tudománya van, utána jött az első felhívás néprajzi társaság alakítására. Akkor hagytuk abba az ócska írások dúlását, régi könyvkötések fejtegetését, ahol nótákat kerestünk s bizonyos tisztelettel kezdtük nézni a parasztot. Nemsokára Besztercebánya és Vidéke 1891. évi 48. száma az Érsekújvári szenzációval fog­lalkozva, két újabb tót nótát adott Óhajról: Ethnographia. XXXIII. 1

Next