Ethnographia • 45. évfolyam (1934) /Népélet/

Cikkek - Holló Domokos: A garabonciás diák alakja a magyar néphagyományban 19, 110 - 2

ősi táltoszalak később komoly jelentőségét elvesztve, elhomályo­­sult, alapjellemvonásait pedig átvette a középkor folyamán felmerült vándordiák (vagans goliard), aki, mint szintén sok misztikumot, hókuszpókuszt tudó és alkalmazó alak, a régi vonásokat az ő újabb fogalom jegyeivel egybeolvasztotta. Képletesen tehát ez alkotóelemek a következő két csoportba sorolhatók: Pogány eredetűek: 1. Táltos. 2. Párharc a levegőben. 3. Eközben átváltozások. 4. Sárkány megnyergelése. 5. Viharfelhők ura. Keresztény eredetűek: 1. Vándor diák. 2. Magas iskolái (13). 3. öltözete. 4. Varázskönyve. 5. Kéregető (tejivás). Az ősi sámánok ténykedései hiányzanak belőle; nem javas, kuruzsló, szellemeket kérdező foglalkozás, amiből arra is következ? tethetünk, hogy az egykori sámánok és táltosok alatt más-más ősval? lási alakot kell feltennünk. Ez az így kombinált garabonciás alak él ma is kitörölhetetlenül népünk hitvilágában. És ne is akarjuk kitörölni, mert a néphit olyan, mint a vadvirág: csak addig értékes hagyománykincs mind az álta­­lános nemzeti tudatban, mind pedig sajátosan az etnográfiában, míg a maga eredeti virágpompájában megmarad, mentesen minden mes­­terséges beavatkozástól. A FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK : 1. Ethnographia. 2. Magyar Nyelvőr. 3. Magyar Nyelv. 4. Nyelvtudományi Közlemények. 5. Jagic: „Die südslavischen Volkssagen von dem Grabancijas dijak und Ihre Erklärung." (Archiv für slavische Philologie. П. k. 437. 1.) 6. Dr. Asbóth Oszkár: „Der Garabonczás diák" nach der Volksüber* iiefcrung der Magyaren. (Arch. f. si. Phil. IV. k. 611. 1.) 7. Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. II. k., II. kiadás, Budapest, 1929. 8. Kandra Kabos: Magyar Mythologia. Eger, 1897. 9. Kállay Ferenc: A pogány magyarok vallása. Pest, 1861. 10. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. I. k. 11. Csokonai V. Mihály: Dorottya. Bécs, 1813. 12. Faludi Ferenc: Téli éjtszakák. Pozsony, 1787. 13. Trócsányi Zoltán: Magyar régiségek és furcsaságok. Budapest, é. n. 14. Dr. O. Bockel: Die deutsche Volkssage. Leipzig, 1909. 15. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének öszevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 16. Dr. Lázár István: „Alsófehérmegye magyar népe. Medvésen." (Az Or­­szágos Református Tanáregyesület Évkönyve az 1903—1904. tanévben. II. évf. Debrecen, 1903.) 17. Dr. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Budapest, 1892. 18. Dr. Horger Antal: Magyar Szavak Története. Budapest, 1924.

Next