Ethnographia • 53. évfolyam (1942) /Népélet/

Tanulmányok — Abhandlungen - Veress Sándor: Kodály Zoltán hatvan éves (Les soixante ans de Zoltán Kodály) 169—172

A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA LIII. ÉVF. 1942. 3-4. SZÁM. KODÁLY ZOLTÁN HATVAN ÉVES. Kodály Zoltán, a megújhodó magyarság nagy fia, 1942 december 16-án töltötte be hatvanadik életévét. Ha megállunk az évforduló csúcsán és szemünkkel a távoli múltat kutatjuk, a messzi kékségből elénk rajzolódik egy pozsonymegyei falu : Galánta. Itt, a galántai népiskola padjaiban, mezítlábas pajtások körében, a szolgálók és földművesek ajkáról ellesett népdalok, galántai táncokat muzsikáló falusi zenészek, ezerszínű világában jegyzi el magát először a magyar népzene későbbi nagy szerelmese, az akkor még senkitől nem ismert, sőt lenézett parasztzene végtelen szépségű dalla­maival. Később, mint nagyszombati gimnazista, első alkotó próbálkozá­sainak színhelye a gimnázium zenekara s a székesegyházi énekkar, melynek ő maga is szorgalmas tagja. De az otthon, a családi kör együttes kamarazenéje is nagy hatással volt a fiatal muzsikusra, akinek mindjobban kibontakozó tehetsége itt találkozik először a nagy zene európai birodalmával. És valóban, a későbbi Mester gyermek és ifjú éveinek ez a messzeségből felködlő két állomása mintha jelképesen meghatározná életpályája vonalát. Ezzel a két erős indítással Kodály egész életpályája, magyar szellemtörténeti hivatása eldőlt. A későbbi folklorista tudós az ország sok száz Galántájának népi zenéjét ismerte meg, a komponista pedig bő anyagú kutatárakban tanulmányozva a nyugati mesterek remek­műveit, szerezte meg virtuóz technikai tudásának tökéletes fegyverzetét. Kodály sajátosan magyar elhivatottságában a kettő — legmélyebb nép­zene és legmagasabbrendű műzene — olyan szerves kiegészítői egy­másnak, mint fénynek az árnyék, hegynek a völgy. Hosszú, fáradságos és göröngyös volt azonban az út, mely ide vezetett. A francia impresszionizmus múlt századvégi zenei forradalmá­nak új eszméi az akkori fiatal magyar zenészeknek azt a kis körét is átjárták, akiknek tekintete a közvetlen környezeten túl elérte egy távo­labbi Nyugat szélesebb láthatárát. Kodály csakúgy, mint nagy kortársa, Bartók Béla, Debussy művészetében látják meg azokat az eszményeket, amelyeknek nyomán a német zenei hatás túlsúlya alatt fuldokló zene­művészetünket egy gyökereiben magyar zenei stílus kialakításával eu­rópai színvonalra emelhetik. Ennek feltétele azonban magának az új zenei szókincsnek — amelyből majdan az új zenei nyelv felépül — megalkotása volt. Ezt megtanulni, törvényeit elsajátítani, ritmusát, hang­súlyozását, fordulatait, szépségeit megismerni, vágott neki Kodály Zoltán a század elején, mint új szellemi honfoglaló, a magyar pusztának. A galántai gyermekévek benyomásaitól megtermékenyített lélekben az új

Next