Ethnographia • 58. évfolyam (1947) /Népélet/
Tanulmányok — Abhandlungen - Gergely Pál: Vikár Béla gyüjtőútjai nyomán (The ethnographical researches of Béla Vikár) 82—84
gereken általában az első versszakok vannak fölvéve, így gyorsírásban megmaradt folytatásukból derül ki a teljes értelme, néhol 10-—16 strófán keresztül. Vikár első dalközléseiből, amelyek a Vasárnapi Újság, Erdélyi Múzeum, Magyar Nyelv, Nyelvőr hasábjain kívül különösen az Ethnographiában, egész tanulmányok kíséretében láttak napvilágot, kiemelem, hogy már a II. évfolyamban, 1891-ben mutatta be somogyi szemelvényét s egyúttal rámutatott a pusztuló népzenei emlékek gyűjtésének sürgősségére. 1896-ban népballadáink különösen fontos anyagára figyelmeztet s néphagyományaink kodifikálását sürgeti, 1900-ban a bánffyhunyadi és zentelki dalok kottáit közli fonográfhengerekről, 1905-ben pedig a borsodi Szűcs Marcsa-balladáról írt tanulmányt. Ez évben adta ki a Kisfaludy-Társaság népköltési sorozatában somogymegyei gyűjtését, 1910-ben folyóiratunkban a regős énekekről ír nagyszabású tanulmányt s jóval Bartók megállapítása előtt leszögezi az ősi magyar népköltés egységét, amit azóta gyűjtött dalaink tömeges egyezései is megerősítenek s 1920-ban Bartók Béla részletesen ki is fejtett. 1921-ben 150 régi erdélyi dallam 1/3-át Vikár gyűjtéséből közölte Bartók és Kodály. Vikár gyűjtőútjai sikerét több jó tulajdonsága eredményezte, mégpedig tréfálkozó modora, mély életbölcselete, kedvessége, a paraszt nyelvének és hangulatának megismerése, abba való beleilleszkedése. A megmaradt, több mint ötvenéves gyorsírójegyzetek csonkasága, az anyag túlnyomó részének sehol sem közölt volta teszi nehézzé, hogy a következőkben gyűjtőútjai térképén minden, általa felkeresett falut (közel kétszázat) felsoroljunk. A kutató mindenesetre örömmel fogja lapozni— ha jó gyorsíró is — az Akadémián őrzött gyűjteményt, amelyben száz és száz közöletlen dalt és mesét fog találni. Az alábbiakban közlöm e füzeteinek falujegyzékét. Somogy megyei kötetében kiadott 356 dal, 17 mese, 22 ballada anyaga 19 faluból ered. Fonográf anyaga arányára jellemző, hogy ezeknek csak 8%-át vette hengerre s ez áll nagyjából többi gyűjtésére is. E kiadott kötetén kívül, gyorsírásos feljegyzésben 21 somogyi névnapi és násznagy köszöntő van. Legdúsabb dunántúli dalszürete Vas és Zala megyében volt, amelyeket először 1898-ban járt végig, de a gyűjtés zöme (fonográffal) 1906—10 között történt s hétszáznál több dal és ballada, 17 még sehol sem közölt mese került ki e két megyéből. Vas megye: Pankasz, Viszák, Senyeháza, Őriszentpéter, Nagyrákos, Kisrákos, Szatta, Farkasfa, Szombatfa, Velem, Kőszegszerdahely, Lukácsháza, Egervár, Nagycsömöte, Dozmat, Ólad és Fekőőr. Különösen értékes nyelvtörténeti szempontból és főleg helytörténeti vonatkozásaiért a zalamegyei Boldogfán és Bagodon valamint vasmegyei Felsőőrben gyűjtött határ-, dülő- és családnevek anyaga. Gyűjteményében hasonlóra nincs példa. Mindenesetre megérdemelné a figyelmet nyelvészek részéről. Zala megye: Jakabfa, Boldogfa, Bagod, Resznek, Karkaszentmihályfa, Golicamajor, Andráshida, Nagypáli, Hattó, Szepetk, Zalaegerszeg, Nemesnép, Szentgyörgyvölgy és Dergecs. Tolna megye: Őcsény (323—331. fon. hengerek egyeztetve). Veszprém megye: Pápa és környéke. (58—65. hengerek egyeztetve.) Fejér megye: Perkáta és Székesfehérvár. Pest megye: Zöldhalom-puszta, Kecskemét, Bugac, Jászszentgyörgy Csongrád megye: Szegvár. (16—17 henger.) Csanádpalota (énekesek neve nincs följegyezve). Torontál megye: Tornyospuszta és Szőreg. Nógrád megye: Verőce, és Szécsény. (294—303 heng. egyezt.) Borsod megye külön nevezetes arról, hogy több, mint ötven évvel ezelőtt Mezőcsáton kezdte Vikár a fonográfos gyűjtést ; 1. szám alatt őrzött néprajzi múzeumi hengerén Fehér László balladája van megörökítve. Gyűjtött még Csincsén. Érdekes útinaplójának néhány tétele a költségekről : a kocsisnak 50 fillért fizetett a beszélőgép és a hengerek félmázsás ládájának szállításáért, Kis Zsófinak pedig egésznapi éneklésért 1 koronát. Nyitra megye: Pográny, Hont megye: Ipolyság.