Ethnographia • 63. évfolyam (1952)
Ortutay Gyula: Kodály Zoltán hetvenéves. — Le soixante-dixiéme anniversaire de Zoltán Kodály 257—262
Ii T H IM 0 (i II \ ¥ II I \ A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA LXIII. ÉVFOLYAM * BUDAPEST 1952 * 3—4. SZÁM Kodály Zoltán hetven éves December 16-án ünnepel az egész magyar nép : Kodály Zoltán hetvenedik születése napját ünnepli. Éneklő ifjúságunk zengő kórusai szállnak felé, dolgozó népünk forró szeretete, a Párt és a kormány őszinte megbecsülése veszi körül. Az ünneplők sorába odaállunk mi is, a magyar néprajz munkásai, hiszen aligha lehetne sorra venni, mi mindent köszönhet a magyar néprajz élete példájának, munkássága gazdag tanításainak, zeneművei gyökeres magyarságának, fájdalmat és erőt egybefogó harmóniáinak, klasszikus tisztaságú, nagyvonalú formáinak, mit köszönhet nevelői példaadásának s végül az is idekívánkozik e lapokra, mily sokat köszönhet folyóiratunk Kodály tudományos gyűjtő- és értelmező munkásságának, irányt mutató elvi tanulmányainak, mit köszönhet társaságunk, a Magyar Néprajzi Társaság védnökének , Kodály Zoltánnak. A jussunk hát bőven megvan arra, hogy e hetven évet ünneplő fordulón mi is forró szeretettel forduljunk tudományunk egyik legnagyobb mestere felé. Csakhogy ezzel a tussal élnünk is kellene, a magyar néprajz tudományának, minden ágának s nemcsak a zenefolklórnak sokkal jobban kellene élnie azzal a páratlan lehetőséggel, hogy Bartók Béla nagy társa ma is közöttünk él és tanít élete művével, mindennapi példájával. Jobban és elmélyültebben, szervesebben bele kellene építenünk tudományunk gyakorlatába és elvi állásfoglalásaiba mindazt, amire Kodály tanít, hiszen maga sem fukarkodik részlettanulmányainak általános érvényű tételeit, általánosításait levonni. Ím, az évforduló emlékeztet bennünket ismét erre a kötelességünkre, s elsősorban arra hív fel mindnyájunkat, hogy tanuljunk alázattal és szenvedéllyel nagy mesterünktől. Társaságunk, folyóiratunk mostani szerény megemlékezése a nagy ünneplés nemzeti kórusában nem is más, csak néhány legfőbb tanulság megállapítása. Arra törekszünk e néhány sornyi írásban, hogy ezekre a legfőbb tanulságokra rámutassunk. További feladatunk lesz, hogy folyóiratunk konkrét elemző tanulmányok során vegye vizsgálóra Kodály történeti jelentőségű szerepét tudományunkban s e tanulmányok elemezzék mindazt a gazdag tanítást, amit Kodály ad egész folklorisztikánk, egész néprajzi szemléletünk számára. Ezek a megjelenendő tanulmányok róják majd le igazán hálánkat, s így kell teremtenie a magyar néprajznak nem egy-egy decenniumi emlékkönyvet, hanem mindegyre emlékeznie kell a gyűjtés és értelmezés minden munkaterületén útmutató szavaira, így válik eleven erővé, így marad eleven emlékezés számunkra élete minden tanítása, így nevel magyarságra zeneköltészetének minden hangja.