Ethnographia • 67. évfolyam (1956)
Tanulmányok — Études - Szolnoky Lajos: Az udvar és építményei Vajdácskán — Der Hof und seine Bauwerke in der Dorfgemeinde Vajdácska 593—632
A Bodrog, de főleg a Tisza kiáradása gyakran veszélyeztette a falut. A folyószabályozásig a község határa a magasabb dombhátak kivételével az év nagyobb részében víz alatt állott. Mezőgazdasági célokra így csak ezeket a házakat lehetett használni. Innen is sokszor csónakon hordták haza a nyár végére beérett termést. A határ többi részét kaszálónak és főleg legelőnek használták. Mikor az ár visszahúzódott, a víz akkor is megmaradt sok lapos helyen, tavakban. Némelyikben a következő áradásig is. A lecsapolás után, az 1890-es évek óta a község határa fokozatosan kiszáradt, s alkalmas lett a mezőgazdasági termelésre. Ettől az időtől kezdve megváltozott a falu külső képe is. A sok nádfedeles ház helyett 20—25 éve mind csupa cserepes fedelű épül. De az udvar gazdasági épületeinél még tovább is megmaradt a nádfedés, aminek aztán éppen a kiszáradás miatt a zsuppozás vette át a helyét. A sok paticsfalnak csak az ólak építésében maradt meg napjainkig szemmel is látható emléke. Az árvizes, nedves korszaknak csak az Ó-Bodrog mellékén akadunk még a nyomára, főleg a sok füzesben. Ennek vesszőit ma is felhasználják sok melléképület készítésére. A nagy táji és gazdasági átalakulást, amit a Bodrog és Tisza szabályozása eredményezett, feltétlenül szem előtt kell tartanunk, amikor a vajdácskai udvar egyszerűbb építményeinek anyagát és építési technikáját, formáját vizsgáljuk. Legfontosabb építési anyag Vajdácskán a fa. Ezt a legvékonyabb vesszőtől a legvastagabb fatörzsig fel tudják használni. Nagysága, formája és felhasználása szerint megkülönböztetnek vesszőt, ágat, karót és sima gerendát vagy oszlopot. A bárdolt gerendákat a vastagabb fatörzsekből bárddal, esetleg baltával faragják ki négyszögletesre. A deszkát és fűrészelt léceket Sárospatakról veszik. A faanyagot általában a közeli Longi erdő szolgáltatta, ahova az államosítás előtt sűrűn kijárt az építkezés gondolatával foglalkozó vajdácskas ember. Itt gondosan válogatott a fákban, de nem annyira fajta, mint sokkal inkább forma szerint. Minthogy a gazdák nagy része maga készíti el a szükséges egyszerűbb építményeket, igyekeznek az építmények vázát szolgáltató farészeket úgy kiválogatni, hogy azokon a felhasználhatósághoz már semmit vagy csak a legcsekélyebb változtatást legyen szükséges elvégezni. Ilyen kedvelt forma az ágasfa és a horgasfa. Amikor a vajdácskás ember az erdőn ment át, állandóan figyelte a fákat, hogy hol talál ilyen, az építkezésnél jól felhasználható faformát. Akkor is figyelte az erdőt, ha nem építési anyag keresése végett járta: sokszor csak megjegyezte magának arra jártában, megállapodott az árára nézve a megbízott erdőőrrel, és később ment el érte. De ha lehetett, elkerülte az erdőőrt és éjszaka vagy szürkületben fuvarozta haza a nem törvényes úton megszerzett fát. Ma az építeni szándékozók télen elmennek az erdőre dolgozni, s ott fizetésük mellett olcsó áron megkapják a kivágott fák 10 cm-esnél vékonyabb ágait, karóit. Az államosítás előtt résziben való kitermelésért jártak dolgozni. Az építőanyag ilyen kiválogatás útján való megszerzése magával hozta azt, hogy Vajdácskán nem mindig akkor építettek egy-egy építményt, amikor annak a szüksége éppen előállott, hanem csak akkor, amikor a hozzá szükséges anyag (főleg pedig a leglényegesebb, a vázat adó faanyag) már együtt volt. A legtöbb gazda udvarán ott látunk ma is egy-egy kisebb vagy nagyobb gondosan válogatott farakást, amit hosszabb időn át gyűjtögetett össze.