Ethnographia • 71. évfolyam (1960)

Könyvszemle - Bodrogi Tibor: Óceánia művészete a Magyar Nemzeti Múzeum—Néprajzi Múzeum gyűjteményében (Gunda Béla) 622—626

megtalált formához való szigorú ragaszkodás.. . magyarázza az egyes stílusterületeken belüli variációk kis számát is: a művész nem annyira egyéni képzelete szerint alkot, hanem inkább a társadalom gondolkodásának, képzeteinek megfelelően: az eltérés csak jelentéktelen részletekben lehet" (10. 1.). Akkor, amikor BODROGI Tibor a primitív népek művészetének kultikus-mágikus gyökereit elemzi, — ugyanakkor kiemeli azt is, hogy az esztétikai szempontokat sem lehet elhanyagolnunk. FIRTH R. nyomán azt vallja, hogy a természeti népeknek éppen úgy van esztétikai érzékük és ítéletük, mint az európaiak­nak. Szépségideáljaik vannak, mint a régi görögöknek és rómaiaknak vagy a renaissance festőinek. Az elméleti fejtegetések után a szerző röviden összefoglalja Óceánia földrajzi és néprajzi megismerésének történetét, majd az egyes területek életformájának, művészeté­nek elemzésére tér át. Legrészletesebben Melanézia, elsősorban Új Guinea művészetével foglalkozik. A stílusprovinciák Új Guinea szigetén eléggé élesen körülhatárolhatók. Nyugati Új Guinea északi partvidékén a Geelvink Baytól a Humboldt-öbölig az ún. korwar-stílus területét találjuk. A stílus a nevét a területen nagy számban készített ős­szobrokról kapta. A szobrok készítéséhez gyakran felhasználják a halott koponyáját is. A stílus kialakulásánál valószínű, hogy indonéziai hatás is közrejátszott. A délnyugati Új Guinea-i stílusprovincia a Digul, Eilanden és a Lorentz folyók vidékére lokalizálható. Jellemzői az aránytalanul kicsi fejű és megnyúlt testű szobrok, az áttört faragványok, amelyeken az emberi ábrázolás madáralakkal és geometrikus motívumokkal együtt jelenik meg. Feltűnőek a fehér és vörös színnel festett fapajzsok. A Sepik folyóról elneve­zett stílusprovinciát a csőrszerűen megnyúlt orrú maszkok, a szellemek és ősök faragott és festett ábrázolásai, a csónakok krokodilfej díszei, a résdobokt hurokvonal ornamenti­kája, a székformájú faragott állványok (az ősöknek vagy szellemeknek szánt áldozatot helyezik rájuk) stb. jellemzik. Az Astrolabe-öböl művészi produktumai sorából az ősöket ábrázoló maszkokat és szobrokat kell megemlítenünk. A maszkok formai variációi, elnevezése arra figyelmeztetik az ethnológust, hogy azok egyéni portrék. Az ősszobrok gyakran oszlopszerűen faragottak s több egymáson álló férfit vagy nőt ábrázolnak. Északkeleti Új Guineában a Huon-Golf és a Huon-félsziget vidékén a Tami-stílus (elnevezését a Tami szigetektől kapta) terjedt el. Ezt a stílust a hagyományok erősen megkötik, alig találkozunk merészebb formai változatokkal. Az emberábrázolás­oknál az arc szögletes, a fej nyak nélkül fekszik a törzsön, az áll erősen megnyúlt. Gyakran találunk madár, kígyó, gyík, teknősbéka stb. ábrázolásokat. Előfordulnak Janus-fej ábrázolások is. Új Guinea délkeleti részén Massim területe külön stílusprovincia, amelyhez a Trobriand, D'Entrecasteaux és Louisiade szigetek művészete is hozzátartozik. A területet a vonalas művészet jellemzi. A motívumok között gyakran találunk összefonódó kérdőjeleket. A kivésett ornamenseket korall- és kagylóporral fehérítik. A díszített tárgyak közül kiemelkednek a mésznyaló lapátkák. A figurális ábrázolások gyakran emlékeztetnek a iscorcmr-stílusra. Az emberalakoknál a kezek és lábak többször madarat utánoznak. Az ülő alakoknál a kezek a térdre támaszkodva az állat tartják. A csónakot fregattmadár faragvánnyal díszítik. D'Entrecasteaux-szigeteken szép disznószobrokat találunk. A Pápua-öböl stílusát a vonalak és színek jellemzik. A figurák kidolgozására kevesebb gondot fordítanak, mint a felületen levő mintákra. A pajzsokon, kéregöveken feltűnik a mély reliefben faragott, szétnyomott emberi arc, amelyet geometrikus elemek, kon­centrikus körök egészítenek ki. Az emberábrázolásoknál csak egyes részek, különösen a száj kihangsúlyozására törekednek. A Pápua-öbölben fantasztikus alakú, faháncsból készült maszkokat találunk. A terület művészete az északi Sepik-vidék stílusával tart rokonságot. A továbbiak során röviden jellemzi még BODROGI Tibor az Admiralitás­szigetek, Új Izland, Új Britannia, a Salamon szigetek s más melanéziai területek művésze­tét. Minden esetben jellemző példákkal illusztrálja a bonyolult kultúrájú és nyelvű Melanézia művészetét, így az Admiralitás-szigetek ismertetése során kiemeli az ember­fejeket ábrázoló, fregattmadár tollakkal díszített s a nyakszirten viselt amuletteket, a madár- és ember alakú fatálakat, a faragott emberalakkal díszített dárdanyeleket, a krokodilfejes csónakdíszeket. Új Izland művészete során elsősorban a halottak emlék­szobrait (malanggane) ismerteti. Az emlékszobrok néhány egyedülálló darabját őrzi a budapesti Néprajzi Múzeum. Új Izland művészetének jellegzetes csoportját alkotják a kagylókorongra helyezett, csipkeszerűen kidolgozott barna teknősbékahaj-lapokból álló nyak- és melldíszek (kapkap). Kiemeli BODROGI Tibor az új-britanniai Gazella­félszigeten ismeretes ún. dukduk-táncosok magas faháncsmaszkjának jelentőségét. Ezek a maszkok természetfeletti lényeket ábrázolnak, amelyek a dzsungelekből vagy tengeri úton érkeznek a szertartásokra. (Vajon ez az elképzelés nem áll-e kapcsolatban Új Britan­nia benépesülésének történetével?) Melanézia bármelyik területét vizsgáljuk — írja BODROGI T.—, megállapíthatjuk, hogy a mágikus-kultikus tartalmú művészetben hatás

Next