Ethnographia • 74. évfolyam (1963)
Kisebb közlemények - Mészáros István: Népi gyermekjátékaink „Lengyel" László királya 272—278
A 16. század folyamán tehát a nép között forgolódó prédikátorok, iskolamesterek és deákok — hiszen a fenti szövegek szerzői eküzdelmes életpályákon vitézkedtek — I. Ulászlót hívták „lengyel" Lászlónak. Joggal: apja ugyanis Jagelló Ulászló lengyel király, s maga is már hat év óta birtokolta a lengyel trónt, mielőtt Magyarországra hívták volna. 11 De ez a következő századok szóhasználata is Így találjuk például egy 1632 előtt befejezett erdélyi krónikás feljegyzésében 12 („lengyel László kerül") éppenúgy, mint PETHŐ Gergely 1660-ban Bécsben kinyomtatott „Rövid Magyar Cronica'''-jában: „Azon közben a' Lengyel László Herczeg bé füve Magyar Országban, kinek Hédervári Lőrincz a' Nádor Ispán Buda Várát kezében adá és bé ülteté útet a' Király Székbe." 13 LISZNYAI KOVÁCS Pál debreceni „schola mester" 1962-ben „tsinálta és ki-bocsátotta" történelemkönyvét „Magyarok Cronicája" címmel. A tárgyalt korral kapcsolatban így értekezik: „Hunyadi János, mivel Lengyel László 31. Magyar Királyságra való bé hozattatásában igen híven és serényem szolgált vala, annak okáért ez a' Lengyel László nevű Király Hunyadi Jánost fö Generálissá tevé." 14 Néha azonban a melléknév nélküli Lászlókifejezés is felbukkan ugyanennek a királynak neveként. MAGYARI István híres vitairatában a várnai vereséggel is példálózik 1602-ben: ,,I. Marton nap estin 1444. esztendőben Várnánál igen meg veretenec, et része Laszlo is, és fegyver, víz rabság, ehseg s hideg miat, mind oda maradanac az io vitezec." 15 PÁZMÁNY Péter az 1609-ben írt *„Öt szép levél"-ben „az magyarországi Vladislaus királt" említi, az ugyanebben az évben megjelentetett „Alvinczi Péter Feleletinek megrostálása" című válasziratában viszont így érvel: „Másodszor azt mondom, hogy Lengyel László király kötést tett vala az pápával...", egy lappal odébb azonban egyszerűen László a király neve. 18 A 18. században számtalan kiadást ért meg PETHŐ Gergely fent említett történelemkönyve. Némelyikben változatlan a régi névhasználat. Az 1729-i kassai kiadásban például így szerepel királyunk az első lap uralkodói névsorában: ,,1440. László VI. Lengyel", a szövegrészben pedig Lengyel László a megjelölés. 17 A Pozsonyban megjelent 1742-i változatban viszont ez áll elöl: „Vladislaus I. Magyar Ország királyává fölkoronáztatott 1440.", az elbeszélő fejezetekben viszont itt is Lengyel László van. 18 Forrásként az összes szerző THUTEÓCZI János és Antonio BONFINI 15. századi latin nyelvű történeti műveit használta, az ott található „Wladislaus" nevet magyarították Lengyel Lászlónak. KATONA István említi a 18. század végén megjelent, latinul írt történetkönyvében, hogy Lászlónak fordítják a Wladislaust és a Ladislaust egyaránt. 19 Éppen ez nehezítette meg az anyanyelven író szerzők dolgát, s hogy össze ne keverjék az azonos magyar névvel jelzett uralkodókat, ezért látták el magyar nyelvű történeti műveikben melléknevekkel. így kapta említett királyunk a „lengyel" melléknevet a tudományos feldolgozásokban és a néphagyományban egyaránt. De így nevezhették őt már életében is. A Wladislaus nevet a középkorban ugyanis a köznapi beszédben általában ,,lengyel"-nek vagy „lengyel László"-nak fordították. Ilyen nevű és származású lehetett az a férfiú, akit egy 1342-i oklevél „Ladislaus dictus Lengyelnek nevez. 20 A kassai nótárius meg egy helybeli ötvöst egyszer mint „polonum artificem" említ, másszor pedig „Lassa goltsmit"-ként jegyez be a városi számadáskönyvbe a 15. század elején. 21 . század közepének magyar névhasználatát tükrözi sajátos formában az ekkor keletkezett német nyelvű szepesszombati krónika, melyben az V. László pártján álló szerző saját korának eseményeit örökítette meg. Ő egyszerűen, mint „lengyel"-t („von polan") vagy mint „lengyel király"-t („der polnische konig") emlegeti Ulászlónkat „konig Lasla"-val szemben. 32 De ugyanezzel a névvel („ledjanski kralj", vagyis lengyel király) illették őt azok az ószerb népdalok is, amelyek szintén népi hősként énekelték meg ezt a kalandos életű magyar királyt. 23 22 DEJÍKÓ Kálmán: A szepesszombati krónika. Lőcse 1891. 33. 23 Rjecnik hrvatskoga ili srpskoga jezika.Na svijet izdaje Jugoslavenska Akademija znanosti i umjetnosti. Zagreb 1880—1937. „ledjanski kralj" címszó alatt. Vö. KNIEZSA István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. 1/1. Budapest 1955. 313. 11 FRAKNÓI Vilmos: .A Hunyadiak és a Jagellók szóra. Budapest 1896. (A magyar nemzet története. Szerkeszti SZILÁGYI Sándor IV.) 11. 12 Közli EIISCH Gusztáv. Történelmi Tár 1891. 66. 13 Rövid Magyar Cronica Sok rendbéli fő históriás könyvekből nagy szorgalmatossággal egybe szedegettetet és írattatott Peithe Gergelytől. (RMK. I. 955) 84. 14 Magyarok Cronicája • • • mellyet tsinalt es kibotsatott Lisznyai K. Pal Debreczeni Schola Mester. (RMK. I. 1421) 315. 15 Az országokban való sok romlásoknak okairól. Kiadta FERENCZI Zoltán. Budapest 1911. (Régi Magyar Könyvtár 27) 259. 16 Pázmány Péter összes munkái. II. Budapest 1895. 541, 679, 683. 17 Az eredeti (1660. Bécs) kiadás címlapjával, 6, 65—69. 18 A' Magyar Krónikának Rövideden le-rajzolt Sommája • Ez új formában ki-bocsátatott, a' mint is 1742 Esztendőkig foltatott M. Kovács János által. A2, 13—II. ^Historia critica Regum Hungáriáé• • concinnata a Stephano KATONA. Pestini 1790. XIII. 8. 20 Országos Széchényi Könyvtár kézirattára, Motesiczky gyűjtemény. 21 MiSALIK József: Kassa város ötvösségének története. Archaeologiai Közlemények (1899) 116. 8 Ethnographia 1963/2.