Ethnographia • 75. évfolyam (1964)

Kisebb közlemények - K. Nagy Lajos: A tej feldolgozása Zsadányban 607—609

szeri fejés sem vált rendszeressé később sem, bár az első világháború után aránya megnöve­kedett. A kifejt tejet gomolya készítésére használ­ták. A friss, langyos tejbe 10 literenként egy kávéskanál utót tesznek, ettől megalszik. A fe­lületi sűrű részt bevagdalják, vagy összegyúr­ják, így a savó a felszínre kerül. Ezt lemérik róla, a sűrű gomolyát pedig vászonkendőbe szedik, ami a savót átengedi. Kézzel is meg­nyomkodják, majd felakasztják csepegni. Ha már nincs benne savó, kiveszik a ruhából. A gomolyából készül a turu. A vékonyan meghámozott sajtot felszeletelik, megreszelik, sóval péppé gyúrják. Cserépfazékba, üvegbe tömik légmentesen, lekötik. Néhány család, ahol sok volt a gomolya, télre fabödönbe, dé­zsába gyúrta, egyik-másikat facsavarral szorí­tották le. A gomolya begyúrása sosem volt általános, azonban már a 90-es évektől gya­kori, s e században még terjedt is. A juhgomolyát 1920 körül kezdik piacra vinni, értékesítésre mindig sajt, sosem túró formájában került. A juhsajt készítésénél maradt savóból ké­szül a zsendice vagy orda. A gomolya kiemelése után a savót felmelegítik, ebből ismét túró vá­lik ki, ez a zsendice ~ orda, s savó marad. Né­hányan itt is használtak egy kevés oltót. Az itt visszamaradó második savót állatokkal itat­ják meg. A zsendicét ~ ordát eszik kenyérrel, az asszonyok pedig tejjel leöntve fogyasztják szívesen. Tésztára is teszik, mint a tehéntúrót. Nevezték zsendicevaj­­nak is, mert sokan meg­formálták vaj alakúra, s kenték kenyérre, mint azt. Kecskét a községben 1945—1955 között tartottak többen a szegényebb családok közül. Egyetlen család akadt, ahol a kecsketejet go­molyának feldolgozták, s árulták is. K. NAGY LAJOS

Next