Ethnographia • 78. évfolyam (1967)
Könyvszemle - Ildebrandshuse. En bygninkshistorisk og etnologisk undersogelse af 24 ejendomme i gaderne Ábeurá — Landenmaerket i Kobenhavn. (Kobenhavn) Nationalmuseet 1966. 274 1., 2 tábla (Szabó Mátyás) 306—308
jelentett, pedig itt még minimálisabb volt a továbbhaladás lehetősége, mint az iparban. A szerző a kubikosság közkatonái mellett bemutatja az lb. munkás arisztokrácia különböző típusait is, akik számszerűleg ugyan nem, szerepüket tekintve viszont annál jelentősebbek voltak. Behatóbb figyelmet elsősorban a mozgékony bandagazdák érdemelnek, akikről az utóbbi években több tanulmány is megjelent, egy részüket a szerző is ismeri és felhasználta. Mindezekkel kapcsolatosan a szerző plasztikus képet fest az először meglehetősen „falusias", majd később korszerűbb közvetítő eszközöket is felhasználó toborzásról, amelynek legérettebb formáit először szintén a néprajz regisztrálta; az eredményeket szerzőnk maximálisan hasznosította. Végezetül tanulságos elemzést olvashatunk az elképesztően nagy vállalkozói hasznot biztosító, feltűnően tág határok között ingadozó bérkategóriákról. A szerző röviden kitér a bérfeszültségek és bérmozgalmak kérdésére is, majd a kubikus vonatkozású korabeli törvények és rendeletek ismertetésével zárja művét. Függelékben közli a konjunkturális (1870—80-as) évekből két nagy vállalkozás munkanaplóját. A magyar ipari munkásság kései, felemás, minden más osztálynál vegyesebb összetételű volt; helyileg egészségtelenült koncentrált és élesen ketté is hasadt szak- és segédmunkások kategóriájára, nehéz tehát egységes keretbe foglalva tárgyalni; ezzel szemben a feltűnően nagyszámos magyar agrárproletariátus csak úgy kínálja a jobbnál jobb témákat: itt is van ugyan legalább félszáz foglalkozási csoport, de lényegében ugyanarról a társadalmi osztályról van szó; közülük az uradalmi cselédek és a summások mellett kétségkívül a kubikosok jelentik a „legtisztább" típust, nem véletlen tehát e három csoport iránt mutatott élénk tudományos érdeklődés (itt csak KARDOS László és SÁRKÖZI Zoltán tanulmányaira utalunk); a kubikosok ugyanakkor féllábbal már az ipari proletariátus soraiban állanak, sorsuk teljesen összefonódott az ipari munkásságéval. Ez az átmeneti réteg magyar specialitás is, mindenképpen megérdemli tehát ezt a beható érdeklődést. Bár a kubikosság szemünk előtt alakult ki, elérhető történelmi közelségben voltak és vannak, születési körülményeikkel mégsem voltunk eddig teljesen tisztában. A szerző érdeme, hogy átnézegette és feldolgozta a kubikosság levéltári „születési anyakönyveit" és fáradságos munkával kielemezte a fontosabb összefüggéseket. Időálló megállapításaival egyet, lehet érteni, innen adódik a kritikai észrevételek szerencsésen csekély száma is. Néhányat talán mégis érdemes megemlíteni: 1. A külső címlapon kubikus, a belsőkön viszont kubikus szerepel; nem ártott volna az egységes szóhasználat. 2. A 83. oldalon a bandaalakító tényezők között hivatkozás történik a közös munkásmozgalmi kapcsolatokra, amelyeket szerzőnk levéltári források alapján nem tudott kimutatni. Ez előrelátható is volt, hiszen zömmel illegális, a vállalkozók és a hatóságok szemében üldözendő kapcsolatokat jelentett, semmiféle írásos formában nem volt kívánatos rögzíteni. 3. A mű 91—92. oldalán szó esik egyetlen munkahelyen belül tapasztalható 100%-os bérkülönbségről, amelynek okát nem sikerült meglelni. Úgy gondolom, hogy a merőben eltérő talajviszonyok következtében állhatott elő ez a csakugyan határesetnek tűnő helyzet. 4. A könyv végéről miért maradt el a bibliográfia? Hiányát semmi nem indokolhatja! POGÁNY Mária munkája több tudományszak számára is hasznos ismeretgyarapodást jelent: végre nem elszigetelten és idealizálva, hanem a valóság mozgásformái keretében láthatjuk ezt a klasszikus folyamatot! Mindnyájunk közös érdeke és egyben óhaja: a szerző folytassa sikeres és eredményes munkáját! KATONA IMRE Ildebrandshuse En bygningshistorisk og etnologisk undersogelse af 24 ejendomme i gaderne Abenrá-Landemasrket i Kobenhavn. (Köbenhavn) Nationalmuseet 1966. 274 oldal. 2 plancher. Tudományunk művelőinek ritkán jelentett nehézséget a témaválasztás: a néprajz jellegéhez tartozik anyagának kimeríthetetlensége. Akik azonban nem osztják ezt a nézetet, a néprajztudomány jövendő sorsa felett borongok az íróasztalteoretikusokkal együtt most az ILDEBRANDSHUSE gyűjteményes munkával egy argumentumot kapnak arra vonatkozóan, hogy a kutatásra alkalmas vagy éppen arra determinált kérdések halmaza előttünk fekszik és csak azért nem jut eszünkbe vele foglalkozni, mert állandóan szemünk előtt van. Csupán módszeresség és tudományos fegyelmezettség szükséges ahhoz, hogy az egyik kézenfekvő kérdést a másik után feldolgozzuk. Alighanem így gondolkozott a kopenhágai „Institut for europeisk folklvsforskning" szemináriumának hallgatósága, amikor 1964 decemberében egy munkacsoport létesítéséről tanácskozott, amelyben az intézet valamennyi tagja részt vett. Gyakorlati és gazdasági szempontból úgy döntöttek, hogy egy olyan témát választanak, amelyet a fővároson belül lehet kutatni. A témaválasztás egy 18. századi lakónegyed építéstörténeti és néprajzi (de ugyanakkor ki nem