Ethnographia • 86. évfolyam (1975)
Kisebb tanulmányok - Földesi Béla: A Lóskay kódex Gergely-napi köszöntői 603—617
STOLL Béla bibliográfiája alapján csak ezt a Gergely-napi köszöntőt kerestem. A kódex tételes áttanulmányozása és összevetése egyéb tényanyagokkal azonban több olyan összefüggést bizonyossá tett, amelyeket mind ez ideig csak feltételeztünk. A nyitó oldalon THALY Kálmán 1864. január 17-én saját kezűleg a következőket jegyezte be: ,,E könyvet főtiszt LÓSKAY Benedek Úr azelőtt pécsi most zirczi rendű tanár ajándékozá nekem, csonka bekötetlen állapotban, lapjainak megszámozása nélkül. Ő — mint monda — Somogy vármegyében szerezte egy egyszerű nemes embernél akadván rá, ki a mestergerendán tartotta volt. Úgy látszik, a könyv, ott a Somogyságon íratott össze több egyén által, kik alkalmasint kálvinista tanítók — tán egymásnak ugyanazon faluban utódai — valának." Ez a kézírásos bejegyzés egyben bizonyítja SZABÓ T.Attila azon feltételezését, hogy a kódex 1863-ban került THALY Kálmán birtokába. A kódex teljes anyagának eredetét olyan szempontból vizsgálni, hogy az egyes énekek, köszöntők és prózai szövegek beírói melyik felekezethez tartoztak, sokkal alaposabb összehasonlító elemzést kíván, minthogy egy rövid tanulmány keretében néhány sorban ennek a feladatnak az elvégzésére vállalkozhatnánk. Ismerve a kódex tartalmát, az nem képezi vita tárgyát, hogy a kódex több kéz munkája. Az egyes bejegyzők minden bizonnyal más és más habitusú egyének voltak, amit az írásjellemzőkön kívül a nagyfokú tartalmi szórtság is bizonyít. Kutatómunkánk során bennünket elsősorban az érdekelt, hogy a Gergely-napi köszöntők beírói kálvinisták volta-e vagy nem? STOLL Béla megkérdőjelezi a kódex sárospataki eredetét, amit én annyiban módosítanék, hogy a Gergely-napi köszöntőket minden bizonnyal kálvinista diákok vagy tanítók írták be, de hogy ezek egykor melyik kollégium diákjai voltak, ennek bizonyítására még nem áll megfelelő adat rendelkezésünkre. A továbbiakban igyekszünk olyan összefüggéseket keresni a kódex Gergely-napi köszöntőit illetően, amelyek a református eredetet és felekezeti hovatartozást támasztják alá. A gergelyjárás történetét vizsgáló néprajzkutatók előtt már bizonyított, hogy az 1780-as és 90-es évek végéig a Gergely-napi köszöntők egy nagy társadalmi változás következményeként alakultak és formálódtak katolikus egyházi szokásból protestáns diákszokássá. Ennek az alakulásnak és fejlődésnek, majd később a hanyatlásnak vannak olyan vonásai, okai, amelyeket csakis az adott társadalmi helyzetben vizsgálhatunk. Ez az időszak a reformáció és ellenreformáció kora. A felekezetek — katolikusok, protestánsok — harca hosszú évtizedeken át tartott. Ez alatt az idő alatt az egymást követő és különböző felekezethez tartozó uralkodók rendeletei és az egyházi zsinatok határozatai, akarva-akaratlan, nyomot hagytak a másik felekezet mindennapi életében, egyházi és népszokásainak alakulásában is. Ebből a nagy általánosságból kiemelve a Gergely-naphoz kapcsolódó szokásokat, azt látjuk, hogy Gergely pápa — mint az iskolások patrónusa — emlékezetét fenntartó szokás egyaránt megtalálható a katolikusoknál, az evangélikusoknál és a reformátusoknál is. Az időbeli eltolódás, az, hogy melyik felekezetnél mikor alakult ki a szokás, illetve mikor szűnt meg, bár nagy vonalakban, de nyomon követhető. Jelentős tényező volt ebben a változási folyamatban az egyes felekezetek kéziratos és nyomtatott énekeskönyveink terjedése, terjedésük elakadása és ismételt felvirágzása. Az egymásra hatást pedig legjobban éppen az énekeskönyvek bizonyítják. A gergelyjárás szokásleírásához — napjainkban is — példaként kapcsolódó „Szent Gergely doktornak. . ." kezdetű ének, amely mind ez ideig a legrégibb ismert Gergely-napi köszöntőszöveg, Ács Mihály evangélikus énekeskönyvében maradt fenn. Jelenlegi ismereteink alapján mégis katolikus eredetű énekes köszöntőnek, megemlékezésnek, kérésnek tekintjük, melynek eredete minden bizonnyal megelőzi a reformációt. Ezt a megállapítást nemcsak az valószínűsíti, hogy a protestánsoknál nem tételezhető fel Gergely pápa olyan tisztelete, hogy érdemeit a népszokás is megörökítse, hanem inkább az, hogy a z Ács Mihály 1696. 69 — 70. Ács (Aachs) Mihály (1646 — 1708?) evangélikus lelkész volt. Tübingenben diákoskodott, majd hazatérte után a győri evangélikus iskola rektora lett. A Zengedező mennyei kar c. énekeskönyvének 1696-ban 3 különböző kiadása volt, és az 1812-ik évi utolsó kiadásáig összesen 17 kiadásban jelent meg. Lásd: Magyar Irodalmi Lexikon I. köt. Bp. 1963. 5 — 6. Ács Mihály énekeskönyvének nagy elterjedtségét az is bizonyítja, hogy a református egyház 1967-es — tehát napjainkban is érvényben levő — énekeskönyve még 4 olyan éneket tartalmaz, amelyek Ács Mihály énekeskönyveinek valamelyik kiadásában jelentek meg.