Ethnographia • 88. évfolyam (1977)
Tanulmányok - Esze Tamás: Rákóczi tánca. 540—554
A vers többszörös előfordulása népszerűségét bizonyítja. Az én példányomban, egy Szatmár megyei prédikátor versgyűjteményében hiányzik négy utolsó strófája, melyben „virtusát nagy tánczosának" magasztalja. E „mesteri táncos"-ról, „hazánk nemes tánczmesteré"-ről csak annyi utalást találunk, hogy Bájon született és ott is lakik. „Nem állapítható meg, kire vonatkozik" — mondják a vers gondos kommentátorai. „Az is lehetséges, hogy a szerző csak valamelyik jól táncoló diáktársát tiszteli meg ilyen túlzó jelzővel." Ez nem valószínű. Gondolhatnánk a báji Patay család valamelyik tánckedvelő tagjára. 29 A háromszéki mulatságon egy előkelő nemes úr, vármegyei követ járta el a fejedelem táncát. Báji Patay Sámuel tokaji harmincados, később a Hernád—Sajó menti hajdúhelyek kommiszáriusa, bizalmas embere volt Rákóczinak, táncát ő is ismerhette, maradékaira is átörökíthette. Nem egy diáktársat, hanem egy tekintélyes nemes urat illet meg a magasztalás „a báji oltárok"-ról. BÁN és JULOW a vers keletkezését azzal magyarázták, hogy „a kifejlődő magyar nacionalizmus a tánc népszerűsítését szoros kötelességének tartotta". Szerintük „a kuruc utalások a tiszántúli nemesség lappangó ellenzékiségének megnyilvánulásai" csupán, azért ezekkel apparátusukban nem is foglalkoztak. Véleményüket azonban a versből kielemezhető helyzettel nem lehet igazolni, ez a Thury László táncának körülményeivel szinte teljesen azonos. Ez is Erdélyre utal: „Dácia szép legénye" — „Tuhutum fija" járja a táncot; itt is táncmulatság alkalmával, németes szellemű környezetben — váratlanul, egy idegen tánc után: „Félre minét!" A tánc szemlélői, köztük a vers szerzője, itt is egyetértenek abban, hogy nem valami korábban ismeretlen, hanem egy élő, közismert nemzeti tánc szemtanúi voltak, bravúros előadásában gyönyörködtek. Tisztáznunk kellene a vers keletkezésének idejét azért, hogy el tudjuk helyezni a Rákóczi-kultusz történetében. Nincs okunk kételkedni: a verset valóban Cseh-Szombati Dániel, „az egyik legnépszerűbb diák-költő" írta. Életrajzi adatai: „A királyi tábla jegyzője. 1810-ben a debreceni ev. ref. főiskolában ötödéves togátus diák volt. Meghalt 1815. május 21-én Pesten 26 éves korában." 30 Figyeljünk fel halálának esztendejére: midőn versét megírta és benne Rákóczit, kurucait, meg a tárogatót említette, tiltott dolgot cselekedett, s számíthatott arra, hogy a Magyarországon hatalmaskodó Habsburg-uralom ágensei számon kérik tőle. Ez az időszak nem „a kifejlődő magyar nacionalizmus", hanem I. Ferenc uralma alatt a bécsi elnyomás ideje volt hazánkban. Idézem Gaál László emlékezéseit Csokonai Vitéz Mihály csurgói esetéről: 31 1799-ben „Az Exameneknek vége lévén egy színjátékot adtak a nagyobb tanulók . . . Ezen játékban ... fő szerepe volt Pofóknak, ki egy magyar paraszt gazdát ábrázolt . . . Pofok többek között elénekelte Haj Rákótzi Berzsényi Tököly — s a többi, melyre Gróf Festetits György ezt mondotta volna: Uram, illyenekért Oskolánkat is széllyel hányathatják — vigyáznunk kell." — ,,Mi- 29 A báji Patay családról: NAGY Iván, 1862. IX. 149 — 161. ,,A nevezett helységnek, melyről előnevét vette, most is birtokosa." „Rákóczy Ferencnek Patay Sámuel biztosa volt, és ennek parancsára, dulatta fel 1705-ben Tokaj várát." — L. még: Archívum Rákóczianum. III. 333, 381, 422. 30 SZINNYEI József, 1893. II. 239. 31 VARGHA Balázs, 1960. 436 — 438. — BÉRES András, 1962.: „A költemény Csokonai Vitéz Mihály szellemében beszél a magyar táncról, és ami igen érdekes, a versben koreográfiai adatok is szerepelnek." — Vö.: SZILÁGYI Ferenc, 1975. 601 — 602. ,,A Rákóczi nótáját különben a Békaegérharcban is éneklik. Pszikharpax, az egérkirály kezdi danolni bús hangon . . . Rákóczi nótáját."