Ethnographia • 95. évfolyam (1984)
Viták, vélemények - Gašpariková, Viera: A betyárfolklór csehszlovák szintézise a nemzetközi szintézis tükrében 290—297
gok betyárhagyományainak legfontosabb szakirodalmát összegzi. A magyar szakirodalmat KÜLLŐS Imola állította össze. Az alábbiakban az 1982-ben Szentendrén megtartott munkaértekezlet előadásait közöljük. Amint az a referátumokból, a megvitatott nemzeti javaslatokból, ill. a bibliográfiából is jól érzékelhető: a betyárhagyományok vizsgálata különböző szintű és eredményességű volt a Kárpát—Balkán terület egyes népeinél. A bulgárok és a szlovákok több évtizede folyó, sok anyagközlést, összefoglalást és részelemzést hozó kutatásai mellett pl. a magyar folklorisztikának sok a pótolni valója. (Erről bővebben 1. KÜLLŐS Imola: A magyar betyár folklórról c. dolgozatát. In: Néprajzi Tanulmányok [Dankó Emlékkönyv], Debrecen, 1982. 569-589.) (KÜLLŐS Imola) Viera Gasparílcová Bratislava A betyárfolklór csehszlovák szintézise a nemzetközi szintézis tükrében Ismert tény, hogy a betyárfolklór a legkülönbözőbb országokban már régóta magára vonja a figyelmet, s az is köztudott, hogy ezek a folklór-hagyományok a hivatásos, főleg az irodalmi és képzőművészeti alkotásokra is hol nagyobb, hol kisebb hatást gyakoroltak. A hivatásos alkotások aztán nemegyszer vissza is hatottak, sőt gyakran elsődleges hatással voltak a népi alkotásokra — főleg a hagyományok kialakulásának korai stádiumában. A betyárfolklór iránti tudományos érdeklődés természetesen nem minden országban jelentkezett azonos intenzitással. A betyárfolklór iránt mutatkozó érdeklődés elsősorban a folklór anyag mennyiségi és minőségi értékétől, vagyis egyrészt a betyáranyag előfordulásának gyakoriságától, másrészt annak konkrét formájától és funkciójától függött, így történhetett meg, hogy a kutatási eredmények gyakran eltérnek egymástól, sőt homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Kissé leegyszerűsítve a dolgot, azt lehetne mondani, hogy a nyugat-európai kutatások (s ebben az esetben természetesen a burzsoá tudományra gondolunk) a betyárkérdéskört egészen másképp közelítik meg, mint a szocialista országokban folyó vizsgálatok. Nehezíti a helyzetet, hogy a betyár témakör marxista megközelítése révén sem lehet mindenhol azonos következtetésekre jutni. Ez pl. azt jelenti, hogy ugyanazt a jelenséget, ugyanazt a betyáralakot sem lehet vagy nem is kell mindenhol teljesen azonos módon értelmezni, vagy értékelni, nem is szólva a különböző etnikai területek ugyanazon betyáralak köré fonódó hagyományainak tartalmi és formai sajátosságairól. Ezzel számolnunk kell majd a betyárfolklór nemzetközi szintézisének megírásánál is. A nemzetközi szintézis szükségszerű és logikus előfeltétele, első lépcsője az önálló nemzeti összefoglalások elkészítése, a mi esetünkben tehát egy többnemzetiségű állam, vagyis Csehszlovákia betyárfolklórjának minden részletre kiterjedő összefoglaló és egyúttal szemléletes áttekintése, így tehát nem árt, ha hozzászólásunk második részében arra utalunk, hogy milyen volt és milyen ma a helyzet Csehszlovákiában a betyárfolklór tudományos kutatása területén, s egyben megismertetjük a hallgatóságot a tervezett csehszlovák betyár-monográfia felépítésével is. Ez a kompozíció a feltételek, illetve követelmények egész sorától függ, olyanoktól, amelyeket munkánk során tiszteletben kell tartanunk, s amelyekből — véleményem szerint — nekünk is ki kell indulnunk. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a betyárhagyomány előfordulása nem mindenhol azonos intenzitású és a betyárságnak — mint különleges társadalmi jelenségnek — társadalmi hatása sem volt mindenütt egyforma. Problematikánk szempontjából Csehszlovákia egyáltalán nem jelent egységes területet, épp ellenkezőleg, Csehszlovákiát első pillantásra is aránylag pontos demarkációs vonal osztja ketté. Ezzel függ össze a vizsgált terület regionális felosztása is, amely lényegében azonos azzal, amellyel a népi építészetről készülő összefoglaló munkálatoknál is számolnak. De a részletekben már eltérések figyelhetők meg. A népi építészetről készülő összefoglaló munkálatoknál — Szlovákiában — a fő figyelem az északi részre irányul és a sík vidéket alig érinti, a betyárfolklór szintézisénél viszont elkerülhetetlennek látszik, hogy figyelmünket Szlovákia egész területére kiterjesszük, mivel a folklór-megnyilvánulások a népi építészet típusainál, illetve elemeinél sokkal mozgékonyabbak, a népi építészet 1 FEOLEC, Václav: 1981. 190.