Ethnographia • 100. évfolyam (1989)

Kutatók, életművek - Balassa lván: Dömötör Tekla 1914—1987 486—487

Balassa Iván Dömötör Tekla* Budapest 1914. január 13. - Budapest, 1987. november 15. Mindig vidám és a legnagyobb megpróbáltatások idején is kiegyensúlyozott egyéni­sége még betegségének utolsó éveiben is derűt és megnyugvást sugárzott pályatársai, mun­katársai, tanítványai felé. Ezért nehéz elhinni, hogy most véglegesen el kel búcsúznunk Tőle, a Magyar Néprajzi Társaság haláláig aktív választmányi tagjától, az egykori alelnök­től, a Folklór Szakosztály elnökétől. Kiemelkedő tudományos és szervező munkáját Tár­saságunk minden lehető módon elismerte. Egyedüli volt, aki ennek valamennyi látható jelét megkapta, hiszen megkapta a Györffy István Emlékérmet, majd tiszteletbeli tag­jukká választották, és 1987-ben Választmányunk döntése alapján, legutóbbi közgyű­lésünkön az Ortutay Gyula Emlékérmet nyújthattam át neki. Központi folyóiratunk, az Ethnographia 1976. évfolyamának 4. számát 40 éves tudományos munkásságának megünneplésére szántuk, melynek élére ORTUTAY Gyula írt méltató bevezetést. De nemcsak a Néprajzi Társaság nevében búcsúzom DÖMÖTÖR Teklától, hanem a pályatársak nevében is, hiszen annyi helyen dolgoztunk együtt, annyi helyen próbáltuk a magyar néprajz érdekeit védeni, eredményeit széles körben elterjeszteni, amennyiben csak lehetséges volt. Nem volt olyan nehéz feladat, melyet szívesen ne vállalt volna, ha az általa olyan magas fokon művelt folklorisztika kérdéséről volt szó. Hadd búcsúzzam el Tőle a magyarországi Herder-díjasok egyre ritkuló csoportja nevében, akik közül csak az utóbbi években is többen eltávoztak, és most ismét kevesebben lettünk eggyel. Tudomá­nyunknak egy olyan oszlopát vesztettük el benne, akinek pótlását hosszú időn keresztül nem lehet megoldani. Tudományos munkásságának első néprajzi zsengéjét a GYÖRFFY István szerkesz­tette Ethnographia 1938. évfolyamának 1-2. számában találjuk meg. Népi eredetű-e az európai vallásos színjáték címen, melyben arra az eredményre jut: a magyar betlehemes játék, a háromkirály-járás a legtöbb vonásában az általános európaival megegyezik ugyan, de számos olyan elemet tartalmaz, melyet csak a magyarból tudunk megmagyarázni. E kis tanulmányt azért érdemes megemlíteni, mert már ebben megtaláljuk széles körű európai, sok esetben az antikvitásba visszanyúló ismereteit, ugyanakkor mint később is, az izgatja, hogy mi mindent tudott a magyar nép régi kultúrájából megőrizni, és hogyan tudta az európait is jellegzetesen magyarrá tenni. Szinte már odaátról küldött üdvözlet nemrégiben megjelent könyve: Táltosok Pest-Budán és környékén, melyben életének alakulását úgy adta közre, hogy az egyben egy el­ső világháború utáni polgári család életébe vitágított be, megmutatta az 1930-as évek bu­dapesti egyetemén a humán szakok mindennapjait, alakulását, a szakmai és világnézeti ütközéseket. Főleg pedig olyan nagyszerű emberekkel való találkozását, mint SZERB Antal, DEVECSERI Gábor, HONTI János, DOBROVITS Aladár, ORTUTAY Gyula és sokan mások, akik Charon ladikján oly hamar elhagyták ezt a földi létet, melyben pedig sok munka várt volna még rájuk. KERÉNYI Károly, ALFÖLDI András, SOLYMOSSY Sándor alakították ismeretét, tudását, melyben különösen a színháztörténet játszott nagy •Elhangzott DÖMÖTÖR Tekla búcsúztatásán, 1987. december 17-én, a Farkasréti temetőben.

Next