Ethnographia • 109. évfolyam (1998)
Krónika - Vörös Éva: A százéves Magyar Mezőgazdasági Múzeum kincsei 676—679
A színes tetővel és többek között színes fényképekkel is illusztrált kiállításvezető nemcsak a középkori Szentkirály anyagából összeállított kiállítást ismerteti, hanem szól - bár rövidebben - a korábbi korszakok anyagáról is. Pálóczi Horváth András ásatásaival csatlakozott azon telepkutatók sorához, akiknek első képviselője Szabó Kálmán volt, majd precízebben és hitelesebben Méri István, később mások is folytatták a sort. Pálóczi elődeitől eltérően a településszerkezet illetve a telekszerkezet teljes feltárására törekedett, és nem állt meg a lakóházak kutatásánál. A vizsgálatokhoz minden szóba jöhető szakértőt bevont (antropológus, archeobotanikus,zoológus, építészettörténész, néprajzos stb.). E területen rézkori, késő bronkori telepnyomok, bronzkori sírok, III-IV. századi szarmata sír és település, honfoglaló magyarok köznépi temetője, Árpád-kori Szentkirály temetőjétől és településétől kezdve a XV-XVI. századi faluig minden réteg kutatása megtörtént. A legrészletesebb feldolgozás a késő középkori kun település népének életéről készült a korabeli írásos források, illetve a néprajzi kutatások eredményeinek bevonásával. Torma Andrea az archeobotanikai, Somhegyi Tamás az archeozoológiai leletek tanulságait ismertetik a katalógusban. Az egyes fejezetek után angol nyelvű összefoglaló található. Minden kiállított tárgyról rövid leírás, a legjelentősebbekről fénykép is készült. A török idők után elnéptelenedett, majd később tanyákból újra községgé fejlődött helység 1952-ben még az elnevezését is elvesztette, de az ásatásoknak, s a helyi lakosok hagyománytiszteletének köszönhetően 1987-ben újra visszakapta. 1989-ben Szent Istvánnak a falu névadójának szobrot is emeltek. Budapest KNÉZY JUDIT A SZÁZÉVES MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM KINCSEI A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1996-ban ünnepelte alapításának századik évfordulóját. Ez alkalomból rendezték meg - egyben a millecentenáriumi eseménysorozat részeként - azt az emlékkiállítást, amely az elmúlt 100 év történéseit és „kincseit" mutatta be a múzeum életéből. Az, hogy 1896-ban létrejöhetett e ma is európailag elismert intézmény, az a századvégi általános társadalmi és gazdasági fellendülés következménye is volt. Már a millenniumi évet megelőzően felmerült egy mezőgazdasági múzeum felállításának gondolata, amint erről be is számol az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye, a Köztelek 1891. október 17-ei számában: „Az iparés kereskedelemnek van múzeuma kettő is, míg a magyar mezőgazdaságnak nincsen olyan országos gyűjteménye, ahol speciális a nyugati európai államoktól elütő viszonyaink, az egyes termelési ágak, vidékeink számos különlegességei egybegyűjtve és állandóan bemutatva volnának úgy gazdaközösségünk okulása, mint a külföld számára, se terményeink forgalmának élénkítése, megkönnyítése ezéljából." Igaz a Köztelken működött már egy Gazdasági Múzeum, de azt éppen ekkor számolták fel, s anyagát szétosztották több gazdasági tanintézet között. A történeti emlék jellegű tárgyakat azonban továbbra is az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tartotta magánál. Ezt követően számos felszólalás hangzott el az ügy érdekében. Az eseményeket az 1896-os millenniumi nemzeti kiállítás alkalma gyorsította fel. Ekkor indított újabb mozgalmat az OMGE, hiszen a kiállításra előreláthatólag összegyűlő rendkívül becses anyag legértékesebb részének kiválasztásával és együtt-tartásával egyhamar meg nem ismétlődő lehetőség kínálkozott egy nagyobb szabású mezőgazdasági múzeum megteremtésére. Az OMGE választmánya be is terjesztette kérvényét ezzel kapcsolatban az akkori földművelésügyi miniszterhez, Darányi Ignáchoz, aki 13.352/1896 FM számú leiratban rendelkezett az állami mezőgazdasági múzeum alapításáról. Visszatérve a kiállításhoz: a századforduló hangulatát idéző pihenőben kerültek a közönség elé Alpár Ignác színes épülettervei és további, elsősorban mezőgazdasági témájú festmények, köztük Benyovszky István lovasábrázolása, Viski János Aratás után c. remekműve, grafikák, Riedinger rézmetszetei, amelyek egy-egy vadászjelenetet, vagy a gyönyörű falusi tájat, az erdő világát ábrázolják.