Ethnographia • 121. évfolyam (2010)

MŰHELY - Vargyas Gábor: François Baron de Tott emlékiratai a törökökről és a tatárokról 81-91

MŰHELY Vargyas Gábor François Baron de Tott emlékiratai a törökökről és a tatárokról. (A fordítói munkaközösséget vezette, a bevezető tanulmányt írta, a könyvet szerkesztette dr. Tóth Ferenc. Tudományos jegyzetekkel el­látta dr. Ivanics Mária. Fordította dr. Tóth Ferenc, Neofity Éva és dr. Jeney Zoltán.) Szombathely, Vasi Szemle szerkesztősége, 2008. Az ismertetendő mű igazi könyvészeti ritkaság, tudományos szempontból unicum, ráadásul hungaricum, írója egy 18. századi, magyar származású francia diplomata, François Baron de Tort (1733-1793), [gyakori korabeli írásmóddal Totth, mai helyesírással Tóth], aki a politikatörténetben mindenekelőtt mint az 1768-1774-es orosz-török háború - a hanyatló oszmán birodalom oldalán fellé­pő - katonai szereplője, a modern török tüzérség megteremtője, a Dardanellák várrendszerének megerősítője ismert. A katonai-diplomáciai pályát, a török-tatár világgal való megismerkedést családi indíttatásának köszönhette. Édesapja, Tóth András, II. Rákóczi Ferenc egykori apródja, 1720-tól a francia udvar török- és tatárföldi „ágense” (ilyen minőségében több ízben is találkozott a rodostói ma­gyar kolónia tagjaival és közvetített a magyar emigráció és a francia udvar kö­zött). Utolsó konstantinápolyi megbízatása (1755) során fiát, a franciaországi Bercsényi-huszárezred fiatal huszártisztjét, François-t is magával vitte, aki ezt követően a konstantinápoly-pérai tolmácsképző iskolán (a francia orientalizmus és nem mellesleg a keleti diplomácia fellegvárában) tanulva sajátította el a török és a tatár nyelvet, ismerte meg az oszmán birodalmat, alakította ki személyes kapcsolatait (például a későbbi francia külügyminiszterrel, akkor konstantinápo­lyi nagykövettel, Vergennes gróffal). 1763-ban hazatér Franciaországba, ahol diplomáciai szolgálatba lép. 1766-1767 között a neuchâteli grófságban teljesít szolgálatot. 1767-1769 között a krími tatár kán (a török szultán vazallusa) udva­rában konzul, majd a kán halála után Konstantinápolyba utazik, ahol a francia kormányzat támogatásával (az orosz-török háborúban a franciák a törököket se­gítették!) a török szultán szolgálatában különféle katonai feladatok ellátásával közel egy évtizedet tölt. Franciaországi hazatérése (1776), majd egy további kö­zel-keleti misszió (1777-1778) után a diplomáciától visszavonulva 1785-ben az észak-franciaországi Douai város katonai kormányzója lesz. A nagy francia for­radalom kitörése után emigrációba vonul, s élete utolsó éveit ősei szülőföldjére, ETHNOGRAPHIA 121/2010. 1. sz.

Next