Ethnographia • 125. évfolyam (2014)

VITÁK, VÉLEMÉNYEK - Szulovszky János: Válasz - dióhéjban. Pócs Éva, Klaniczay Gábor, Vargyas Gábos és Mohay Tamás hozzászólása margójára 213-215

Válasz - dióhéjban A Jézus előtti korok ördögűzéseiről meglehetősen kevés az írásos adat, azok is gyak­ran töredékesek, legfeljebb rövid teljes formulák maradtak fenn. Ahol rendelkezésre áll használhatóbb leírás - például Flavius Philostratusnál és Lukianosznál -, ott rendre kimutatható a kapcsolat Jézussal vagy a keresztényekkel. Éppen ezért azon szakembe­rek véleményét fogadom el (például Graham H. Twelstree, Gál Péter), akik nem tartják megalapozottnak Jézus ördögűző tevékenységének vallástörténeti előzményekből való származtatását. A széles körben elterjedt „isteni és démoni megszállottság” általános vallásfenome­nológiai kategóriájának a használhatóságát egy szűkebb halmazon, a keresztény kul­túrkörben elvégzett tüzetesebb elemzés nem verifikálja. A két különböző eredetű hatás sajátosságai, az emberre gyakorolt következményei ugyanis gyökeresen ellentétesek. Több munkája, így pl. a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon-Ъа írt „megszállottság” szócikke is arról tanúskodik, hogy Pócs osztja azok véleményét, akik szerint a transz, a módosult tudatállapot a megszállottság-élmény létrejöttének alapfeltétele. Ez azonban a keresztények erőteljes Isten-megtapasztalására nem érvényes. A misztikusok, illetve a pünkösdi/karizmatikus megújulás tapasztalatai szerint, még ha esetleg olykor kísérője lehet is intenzív fizikai élmény, ez nem jár tudatvesztéssel vagy módosult tudatállapottal. Közismert, hogy Pócs Éva tiszteletre méltó szakmai teljesítménye mögött kiterjedt terepmunka áll. Joggal mutatott rá a professzor asszony, hogy ezzel kapcsolatban az egyik mondatom félreérthető. Belátom, nem fogalmaztam elég szabatosan. Klaniczay Gábort pallérozott elmének, kiváló kutatónak és figyelemre méltó szak­munkák szerzőjének tartom. Éppen ezért csalódást okozott számomra a „kritikája”, mivel az a megszokott gondolati sémákból kimozdíthatatlannak, önreflexióra és érde­mi vitára képtelennek mutatja. Mohay Tamás sok megjegyzésével egyetértek. Az egyik állításával ellentétben azonban nem tagadtam azt, hogy a keresztelés szertartásának része az ördögűzés, csupán Pócs Éva azon felfogását igyekeztem megcáfolni, amely szerint „az újszülött eleve a Sátán által megszállott állapotban van”. Csodálkoznék, ha ennek alátámasztá­sára Mohay tudna tanítóhivatali megerősítést találni. Míg én a két valóságmodell egyenértékűségét, a „materialista” megközelítés hege­móniája mellett egy keresztény világkép talaján álló tudományos értelmezés létjogosult­ságát hangoztattam, addig Vargyas Gábor ezt a „személyes hit­vallásos meggyőződés és »objektív« tudomány egymáshoz való viszonyáról” szóló vitává transzponálta. Ter­mészetesen ezt a problémakört is meg lehet tárgyalni, azonban én nem erről szóltam. Számos fontos megállapítást tartalmazó megjegyzése miatt a legelőrevivőbb hozzászó­lásnak tartom az övét, még akkor is, ha írása jelentős részében valójában nem az általam megfogalmazottakkal vitázik. Az interpretációja ugyanis a dolgozatomban egymástól függetlenül szereplő kifejezéseket többször is inadekvát módon kapcsolja össze. A rendelkezésemre álló 10.000 betűhelybe ennyi fért. Részletesebb válaszom elolvasható lesz a Vallás, történelem, tudomány és keresztény nézőpont című, idén megjelenő kötetemben. 215

Next