Ethnographia • 131. évfolyam (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Fügedi János - Varga Sándor: A magyar néptánckutatás régi és új útjai

Ethnographia A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata 131. évfolyam 2020 2. szám Fügedi János — Varga Sándor A magyar néptánckutatás régi és új útjai Több mint három étvized telt el Martin György halála után, de hatása mind a mai napig érezhető a magyar táncfolklorisztika életében.­ Szövegeit rendszeresen hivatkozzuk tudományos kutatásaink során, illetve alapvetésként használjuk az oktatási programja­inkban. A magyar néptánckutatás egyik legfontosabb tudományszervezési kérdése az ő személyéhez is kapcsolódik: fontos célunk az újabb nemzetközi tudományos kon­textusban történő megértetése annak a klasszikusnak is nevezhető folklorisztikai-mű­vészettörténeti szemléletnek, amit kollégáink közül Martin György és Pesovár Ernő képviselt a legmagasabb szinten. Mellettük olyan kiemelkedő kutatók neveit is em­líthetjük, mint Andrásfalvy Bertalan, Kaposi Edit, Maácz László és Pesovár Ferenc. Martin György, a nemzetközi mércével is kiváló tudós, a magyar néptáncmozgalom berkein belül végzett fáradhatatlan közművelődési tevékenységének köszönhetően a hazai néptáncélet ikonikus alakjává vált. Az őt követő korosztály vállára hatalmas súly nehezedett, hiszen nekik kellett volna befejezni a torzóban maradt életművét. Martin halála után szellemi hagyatékának előnyeit és nehézségeit egyaránt megörökölte a ma­gyar táncfolklorisztika. A tudományos életben és a közművelődésben vállalt feladatok­kal kapcsolatos munka már a kezdetektől több munkacsoport párhuzamos meglétét, összehangolt koordinálását kívánta volna meg, emellett alapvető kutatásmódszertani, adatkezelési módszerekkel tisztában lévő egyetemi hallgatók bevonására is szükség lett volna. A magyar táncfolklorisztika fent említett alapítói vélhetően idő és energia hiá­nyában nem tudtak módszeresen utánpótlást képezni, ennek a hátrányát máig érezzük. A mára klasszikusnak számító földrajztörténeti módszer mellé időközben számos új tudományos irányzat és elmélet, modern megközelítés és kérdésfeltevés sorako­zott fel, mint például a funkcionalizmus, vagy a Lévi-Strauss féle strukturalizmus, amire a hazai néptánckutatás, kevés kutató kivételével, nem reagált. A 2000-es évek­ ­ Munkánkat a K 124270 számú projekt részeként a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap K 1 17 kutatási pályázati programja támogatta. Köszönet illeti Barabási-Mocsári Erikát a tanulmányok szerkesztésében nyújtott segítségéért. ETHNOGRAPHIA 131/2020. 2. sz.

Next