Ethnographia • 131. évfolyam (2020)
2020 / 3. szám - TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Keszeg Vilmos: A biografikus emlékezet alakzatai, gyakorlatai és rendszerei
394 Keszeg Vilmos igaz történet (fabulát) esetében az előadó és a történet főhőse elválik egymástól. Változata a rémhír, a híresztelés, a híresztelés népszerű formája a pletyka. A képtelen történet valótlan híresztelés, szereplői valóságos személyek, a történet csattanója egy váratlan fordulat. Az élménytörténet (memoral) személyesen átélt eseményt jelenít meg (gyermekkori, kórházi élmények, sikerek és kudarcok, háborúk, utazások emléke).80 Az igaz történeteknek a folklorisztika által vizsgált tematikus csoportjai a katona-, betegség-, az álom-, a hiedelemtörténetek.81 Az anekdota neves személyről szóló, tetteit, emlékezetes mondásait előadó tréfás történet. A szépirodalom (facetia) és a népköltészet határán álló műfaj. Történetét, gyökereit György Lajos foglalta össze.82 A magyar anekdota története a 16. századtól követhető nyomon. Feljegyzői tudósok, szépírók (Hermányi Dienes József, Andrád Sámuel, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Tóth Béla). A magyar anekdoták népszerű szereplője Mátyás király, Csokonai Vitéz Mihály, Brassai Sámuel.83 Egyegy család, település kommunikatív emlékezetében hosszú időn keresztül megmaradnak az ősökhöz, elődökhöz kapcsolódó, emlékezetes tetteket, mondásokat megörökítő történetek.84 A falucsúfolókat a folklorisztika a mesei alműfajok közé illesztette. Rátótiádáknak nevezi az egy-egy közösség viselt dolgairól szóló narratívumokat.85 Az általában apokrif eredetű, populárissá vált történetek nem igazságértékük, hanem kommunikációs és identifikációs funkciójuk révén töltik be szerepüket.86 Társadalmi/kulturális konszenzus alapján jutnak szemantikai jelentéshez. Egy primér referenciára hivatkozva a következő implicit összevonást végzik el: 1.A településen hajdan rendhagyó esetre került sor. 2. A rendhagyó esetről szóló narratívumba minden helybéli lakos behelyettesíthető. 3. XY is helybéli. 4. XY a jelen helyzetben a narratívum előadása által megvádolható, felelősségre vonható, nevetségessé tehető.87 Felidézésének kedveznek azok az együttléti alkalmak, amelyeken különböző települések képviselői vesznek részt, s a beszédesemény folyamán megtörténik a szeme- 80 Küllős 1988: 253-259.; Réthey Prikkel 1991. 81 Keszeg 2003. 82 György L. 1934. 83 Holló 1937.; Imre 1909.; Kardos 1955.; Lengyel 1977.; Landgraf 2013. 84 Ráduly 1999, 2005, 2006, 2006.; Székely 2006. 85 A történettípus meghatározása: ismert személyekhez, helységekhez fűződő történet; előadása alkalmával a hitelesség kérdése általában nem merül fel. Kovács Benedek 1990: 10. „A rátótiádák nagyon változatos formákat ölthetnek, az egyszerű jelzőtől, szólástól az anekdotáig, sőt a láncszerűen összekapcsolt cselekményű tréfás meséig, de a legismertebb és legkedveltebb forma az egyszerű, anekdotikus szerkezetű, egypólusú anekdota, melynek központjában valamilyen hibás, komikus cselekedet, viselkedés, nyelvi szokatlanság áll.” Vöő 1995: 9. A szakirodalom tipologizálásra tett kísérletei: Szendrey 1927.; Gunda 1989.; Halász 1994. Regionális gyűjtemények: Bereznai 1986.; Duka 1995. Alulírott egy erdélyi kisváros csúfolótörténeteit gyűjtötte össze, és helyezte őket a város történetébe és a helyi társadalom világába. Keszeg 2006. 86 Murádin László zsurnalisztikai kötetében a proverbiumok főhősének kilétét firtató írását a következő mondattal zárja: „Ki tudja, így volt-e vagy sem, bizonyítani nem lehet.” Murádin 2003: 7. 87 A rátótiádák fenti logikáját Kovács Ágnes írja le. Kovács Benedek 1990: 13.