Európai Idő, 1998 (9. évfolyam, 4-26. szám)

1998-08-08 / 16. szám

A Dél-Tirol egy van Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Erdélyi Társaságá­nak (VET), illetve Patrubány Miklós VET-elnöknek, MVSZ-alel­­nöknek a meghívására többnapos körúton vett részt a közelmúltban dr. Herbert Schambeck jogászprofess­zor, az Osztrák Szövetségi Tanács volt elnöke, aki kísérőivel és vendéglátóival együtt Csíksomlyóra is ellátogatott. A pünkösdi búcsús zarándoklat után, a kegytemplommal szembeni Jakab Antal Tanulmányi Házban Her­bert Schambeck újságírókkal találko­zott, az érdekes beszélgetésen az Euró­pai Idő kérdéseire is válaszolt. - A dél-tiroli autonómia több évtizedes tárgyalássorozat eredménye - mondotta Herbert Schambeck. - A tár­gyalások 1945-ben kezdődtek, a vi­szály­ megszüntetési egyezményeket nemrég írták alá Ausztria és Olasz­ország képviselői. A két állam megál­lapodott, hogy a “dél-tiroli viszályt” lezárják. Az eredmény mindenképpen figyelemre méltó egész Európa számára, mert a dél-tiroli autonómia egy funkcionális autonómia. Végül is nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a dél-tiroli autonómiának az előzményébe beletartozik - lényeges szerepet játszik - az a tény, hogy Auszt­ria mint állam védőhatalmi státust vál­lalt és követelt a Dél-Tirolban élő osztrák népesség iránt. Mindig, minden kis és nagy problémában Ausztria volt Dél-Tirol mögött. Ők egyedül nem tudták volna kiharcolni auto­nómiájukat. Azon túl, hogy Bécs és Róma évtizedekig tárgyalta Dél-Tirol autonómiáját, Ausztria a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte, amikor különösebb helyzetek felmerültek. - Nem kétséges, hogy mint létező példa figyelni lehet és érdemes figyelni a dél-tiroli autonómia-statútumra és státusra - folytatja Schambeck profesz­­szor -, viszont az is tény, hogy bizonyára nincsenek előregyártott minták, modellek, amelyeket lemásolni lehetne, és egyik országból át lehetne vinni a másik országba, mindenféle kri­tika, illetve igazítás nélkül. Biztos, hogy Dél-Tirol - miután elnyerte ezt a különleges státusát - látványos fejlődés­nek indult. Talán sok osztrák szövetségi köztársaságnál látványosabban fejlődött, hiszen Bécs is támogatta, Róma is támogatta, München is támo­gatta és elismerte, tehát több erő kon­centrálódott. De amikor a dél-tiroli autonómiaküzdelmek zajlottak, akkor más világ volt. Ma Európa az integ­rálódás szakaszába jutott és ma nagyon nyomatékosan megjelennek Európában a régiók. Az Európai Unión belüli folyamatok értelmében az államok továbbra is fennmaradnak, ott lesznek, és továbbra is meghatározó szerepet fognak játszani az európai struktúrák­ban, de napról napra, hétről hétre egyre markánsabban jelennek meg más struk­túrák. És ezek a struktúrák - amelyek az államok mellett létjogosultságot követelnek maguknak - a régiók. A maastrichti egyezménysorozatban van egy olyan végzés, amely kimondottan a régiók testületeinek a felállítását rögzíti. Az amszterdami kormányzati konferencián megerősítették a Régiók Tanácsának létét. A 15 tagállam közül három szövetségi állam: Németország, Ausztria és Belgium, utóbbi szövetségi mivolta etnikai alapon született. - Arról se feledkezzünk meg - mondta végezetül a professzor -, ami a kisebbségi kérdés megoldásához szük­séges: az anyaország igen egyértelműen és markánsan vegye védelmébe a határon túl élő kisebbségeket. Ez történt Ausztria esetében is. Bécs na­gyon keményen és egyértelműen kiállt a dél-tiroli osztrákok mellett. Ha valaki valamit el akar érni, akkor nagyon fontos, hogy ne érezze magát egyedül. Más kérdésekkel kapcsolatban Her­bert Schambeck még kitért arra, hogy Dél-Tirolban a romániai magyarságnál sokkal kisebb lélekszámú osztrákok több anyanyelvű egyetemmel ren­delkeznek, ezek közül híres a bolzanói egyetem. (A sajtóbeszélgetésben a tolmács szerepét Patrubány Miklós, a VET elnöke, az MVSZ elnökhelyettese vállal­ta.) Botos László El Nino, La Nina A meteorológusok június­ban arról adtak hírt, hogy az El Nino jelenség, mely számos vihart, hurrikánt, katasztrófát okozott világszerte, eltűnőben van. De fennáll a veszélye, hogy az El Ninót kevésbé ismert, de nem kevésbé veszélyes testvére fogja követni, mégpedig a La Nina. Az idei év minden hónapjában rekordhőmérsékleteket mértek: az 1961 és 1990 közötti átlaghőmérsékletet 1,76 Fahrenheit fokkal haladta meg. Az általános felmelegedés pedig még jobban súlyosbítja az El Nino hatását. Az időjárásszakértők azt figyelik, hogy mi játszódik le a Csendes-óceán­ban, ez ugyanis meghatározó a Föld hőmérséklete szempontjából. Az El Nino jelenségnek van egy ezidáig kevésbé tanulmányozott ikertestvére, a La Nina. Az El Nino akkor jelenik meg, amikor a Dél-Amerika partjainál a Csendes­óceán vize szokatlanul felmelegedik. A meleg víz nedvessé teszi a levegőt, s ez világszerte befolyásolja az időjárást. A Lk Nina esetében ugyanez a víz a szokásos­nál jobban lehűl, s szintén időjárásváltozáshoz vezet, csak még nem egészen ismerik, hogy milyen módon. Ezen a vidéken a víz normál hőmérséklete 60-70 Fahrenheit fok között váltakozik. Az El Nino idején eléri a 80 fokot, míg a La Nina idején 7 fokkal a normál hőmérséklet alá csökken. Az El Nino után a hőmérséklet általában visszatér a normális szint­re, s nem fordul át a La Ninába. Az elmúlt húsz év folyamán például csupán háromszor fordult elő a La Nina jelenség szemben a 20 El Ninóval. Az El Nino (kisfiú) elnevezést perui halászok találták ki, akik először érzékelik az időjárásvál­tozást karácsony táján. A La Nina (kislány) elnevezés csak később, az 1980-as években honosodott meg. Hipnózis és CIA­ z amerikai titkosren­dőrség, a CIA 1953-ban vezette be titkos prog­ramját, a MKULTRA nevűt. A MKULTRA program tulaj­donképp kutatási terv volt, mely az emberi elme működését, valamint a viselkedés titkait kívánta tanul­mányozni. A kutatóprogram 1963- ig volt életben. Az 1970-es évek közepén a MKULTRA működésének kivizs­gálásával megbízott bizottság felfedezte, hogy a CIA az “agy­mosás” legváltozatosabb módoza­taival kísérletezett, beleértve az elektrosokkot, az érzékek kikap­csolását, vagy stimulálását, külön­féle kábítószereket, köztük az LSD- t, s a hipnózist is. Számos ilyen jel­legű kísérletet végeztek olyan alanyokon, akiket előzőleg nem tájékoztattak róla. A hipnózist például már jóval a MKULTRA program előtt elő­szeretettel alkalmazták a titkos­rendőrségek. Első alkalommal 1950-ben használták a hipnózist vallatásra: a CIA speciális val­latótestületeket állított fel, melyek mindegyikében részt vett egy hivatásos hipnoterapeuta is, így próbálták leleplezni az esetleges titkos ügynököket és a disszi­­denseket. Ennek a programnak előbb BLUEBIRD, majd ARTI­CHORE volt a fedőneve, s ez utób­bi közvetlen megelőzte a MKULT­­RÁT. Mindazonáltal túlságosan meg­bízhatatlannak bizonyult a hipnózis a megálmodott célra: az irányított, előre programozott gyilkos létre­hozására. Ugyanis nem lehet előre megállapítani, hogy hogyan fog egy személy viselkedni hipnotikus állapotban. A MKULTRA keretén belül két olyan kísérletet is végeztek, amelybe a hipnózist a kábítószer hatásával kombinálták. A házasságok az égben köttetnek, de itt, a földön érnek véget. Némelyek egész csúnyán. A gazdagságban, szegénységben, jóban és rosszban előírá­sait nem olyan könnyű betartani, ugyanis az élet általában közbeszól. A felvetődött problémákat pedig taná­csos minél hamarabb megoldani. Dél-Ázsia egyes részein a problémák kezelése igen sajátos módon történik. A házaspárok, a házasságukat megrontó gonosz lélek elűzését egy ördögűzőre bízzák. Az ördögűző terápia főleg Indiában és Pa­kisztánban népszerű. Azon az elven alapul, hogy a személyes problémákat a démoni erők közbeavatása okozza, s nem feltétlenül az érintettek a felelősek. Már maga az eszme is­ elég megdöbbentő, ám a dolog igazán ijesztő része csak most jön: úgy tűnik, kivé­tel nélkül, minden esetben a gonosz lélek által megszállt fél a nő. Ha valami nem működik úgy egy házasságban, ahogy kel­lene, az azért van, mert a gonosz megszállta a nő testét, aki ezért nem engedelmeskedik többé férjének. Az ilyen nőt elküldik a helyi paphoz vagy szent emberhez, aki meg­­­­próbálja kiűzni a tisztátalant, ráolvasással, spirituális zenével és bizonyos hipnózissal. Az ördögűző transzba ejti a nőt, majd meg­parancsolja a gonosz léleknek, hogy rajta keresztül beszéljen. Transzállapotában a feleség gyakran mesél el titkokat háza­séletükről, férje kegyetlenkedéseiről, vagy esetleg bevallja vonzalmát egy másik férfi iránt. Néhány esetben a nők előadnak egy gondosan kidolgozott történetet az őket uraló démonról, elmondva, mi volt előző életében és mi célból szállta meg őt. Az esetek többségében ezek a “lelkek” valamikor mind egy reménytelen szerelem áldozatai voltak, érzéseiket nem vi­szonozták, s ezért öngyilkosságot követtek el. A nők nemcsak akkor keresik fel ezeket az ördögűzőket, ha valami baj van a házas­életükkel, hanem ha más problémákkal küszködnek: boldogtalanság, magányosság, depresszió. Szóval olyan esetekben is, amikor a nyugati civilizáció egy jó pszichiátert ajánlana orvosságként. A nők többségének ezek a szeánszok egyfajta szabadulást jelentenek az otthoni kényu­ralom alól, így próbálják meg valamelyest kompenzálni másodrendű állampolgár voltukat, kiadni magukból a felgyülemlett keserűséget és fájdalmat, amelyet egy előre elrendezett, gyakran szerelem nélküli házasságba visznek magukkal. S mivel otthon kell ülniük a négy fal között, s tilos barátkozniuk bárkivel - kivéve vallási vezetőjüket -, ezek a papok és szent emberek jelentik a mentsvárat. Ők az egyedüliek, akikkel nyíltan beszélhetnek problémáikról. Nos, ha ezek a démonűző ceremóniák nem lennének többek egy kis zsolozsmázás­nál, egy kis szerepjátszásnál és egy kis egészséges beszélgetésnél, minden rendben is volna. Csakhogy, sajnos, az ördögűzés nem merül ki ennyiben. Ha a ráolvasások és a hipnózis nem űzi ki a gonosz lelket, a szent ember nem riad vissza a fizikai ráhatástól sem, s szó szerint megpróbálja kiverni a feleségből a démont. Na persze, a racionális magyarázat erre az, hogy az ördögűző tulaj­donképpen nem a szerencsétlen nőt veri fél­holtra, hanem a démont, s a jajkiáltások sem a feleségtől, hanem a gonosz lélektől szár­maznak. Zárójelben legyen mondva, semmi spirituális nincs a nő testén hagyott vesszőnyomokban vagy véraláfutásokban. 1992-ben nagy port vert fel annak a pa­kisztáni nőnek az esete, akit Nagy-Britan­­niában vett kezelésbe egy szent ember. A terápia után nem sokkal a nő belehalt a sérüléseibe. Az ördögűzőt gyilkosság vádjá­val állították bíróság elé, s a lapok sokáig el voltak látva címlapsztorival. Ám az ügy csak azért kapott ekkora publicitást, mivel Ázsián kívül történt. Hogy tulajdonképpen hány nő is halt bele ebbe a bizarr “gyógyító” terápiá­ba, nem tudni. Érthetően, nemigen vezetnek az esetekről statisztikát. Mindenesetre némely ázsiai országban elég sajátos módon értelmezik a házassági eskü egyes részleteit: “míg a halál el nem választ.” -ru- Házasság - szépségflastromokkal EURÓPAI IDŐ 1998 /16 A NAGYVILÁG ESEMÉNYEI N­éhány angol televíziómű­sor szerkesztői elha­tározták, hogy kiderítik mi is az igazság Diana hercegnő halá­lának ügyében, és nyomozási ered­ményeiket a közön­ség elé tárják. A “detektívek” állítólag bizonyí­tékokat találtak arra, hogy a baleset, amely során maga Diana, valamint barátja és sofőrje meghaltak, tulajdonképpen egy jól álcázott gyilkosság volt. Tony Blair angol miniszterel­nök és a Buckingham Palace a fejét csóválja, és mélyen elítéli az összeesküvésről gyártott teóriákat, amelyek már az interneten is mint­egy 36 ezer oldalon olvashatóak. Ugyanakkor egy televízióműsor­ban, amely a pletykák elindítója volt, megszólaltatták Diana egykori szeretőjét, James Hewitt-et, aki azt nyilatkozta: a királyi család több tagja is felhívta a figyelmét arra, hogy veszélyes lehet a hercegnő közelében tartózkod­nia. A tavaly augusz­tusi tragikus ese­mények után, az egyetlen túlélő, a testőr Trevor Rees- Jones visszavonult testőri tisztségéből. Munkaadója Mohamed Al-Fayed (Diana barátjának, Dodinak apja) biztosította megértése felől, és arról, hogy bármikor visszatérhet régi állásába. (­cső) Diana-konspiráció? Siránkozni nem érdemes Teller igaza Teller Ede, magyar szár­mazású atomfizikus, az első amerikai atombomba egyik megalkotója szerint a világ országainak fel kellene hagy­niuk azzal, hogy a valóban ellentmondásos érzelmeket keltő indiai nukleáris kísérletek fölött siránkozzanak, s ehelyett el kellene gondolkodniuk a nuk­leáris fegyverek elterjedésének realitásairól. A szókimondásról ismert, 90 éves atomtudós szerint jelen­leg a világ lakosságának csaknem a fele már olyan országban él, amelynek kor­mánya atomfegyvert birtokol. Ezeknek az eszközöknek az elterjedése tehát immár ténykérdés. Úgy véli inkább azon kell gondolkodni, hogy e ténnyel miként lehet együtt élni. Teller Ede szerint nincs értelme megtorlássokkal fenyegetni Indiát a közelmúltban végre­hajtott öt kísérleti nukleáris robbantás miatt. Nem azon kell elmélkednünk, amit szeretnénk, hanem azon, ami a valóság - mondta. Új TITANIC S­ vájci és amerikai üzletem­berek meg akarják építtetni a Titanic mását, amelyet az Atlanti-óceánon szolgálatba is állítanának. Az új Titanic 2002-ben, 90 évvel később futna ki a kikötőből, mint az “eredeti”, de remélhetően jóval tovább szolgálna. A hajó külcsínre azonos lenne szeren­csétlenül járt elődjével, ám XXI. századi technológiával szerelnék fel. Már csak ezért is valószínű, hogy szerencsésebben jár majd az “utódhajó”, mint az 1912-ben elsüllyedt. A kivitelezés 400-600 millió dollárba kerülne. Első, de reméljük nem utolsó útjára Nagy- Britanniából indulna az Egyesült Államokba.­­

Next