Európai Tükör, 2004 (9. évfolyam, 1-9. szám)

2004-05-01 / Különszám 2.

922 SZOCIÁLPOLITIKA ÉS FOGLALKOZTATÁS • A jogosultsági idők összeszámítása mint alapelv érvényesülése azt biztosítja, hogy a migráns munkavállaló különböző tagállamokban munkaviszonyban töltött évei összeadódjanak. A rendelet a jogosultsági idők összeszámítását minden egyes kockázat tekintetében külön szabályozza. Ez az alapelv is érvényteleníti a nemzeti szabályozásban megjelenő területi alapelvet, ennek megfelelően minden egyes tag­államban megszerzett jogosultsági időt összeszámítják. A Szerződés 42. cikke ezt az alapelvet is magában foglalja. 2. A migráns munkavállallók biztosítási jogviszonyának elbírálása (a joghatóság kérdése) A munkavállalók, az önálló vállalkozók, valamint családtagjaik részére biztosított szabad mozgás sokat veszítene hatásából, ha e joguk gyakorlása közben kockáztat­niuk kellene szociális biztonsági ellátásaikat. Az a munkavállaló, aki egy másik tag­államban vállal munkát - a koordinációs szabályozás nélkül - hátrányosabb helyzet­be kerül, mint az, aki megszakítás nélkül egy ország szociális biztonsági rendszeré­hez tartozik. A másik országban munkát vállalót többféle hátrány is érheti. Az új munkahelye szerinti államban bizonyos ellátásokhoz csak meghatározott várakozási idő eltelte után juthat hozzá, vagy két országban kell járulékokat fizetnie, esetleg éppen ellenkezőleg: egyik országban sem terjed ki rá a szociális biztonsági ellátáso­kat biztosító járulékfizetési kötelezettség. Védelem nélkül marad az a munkavállaló, aki olyan tagállamban dolgozik, amelyben a szociális biztonsági rendszer az állandó lakóhellyel rendelkezőkre terjed ki (például Hollandia), és olyan államban él, amely­nek rendszere az adott országban munkát vállalókat öleli fel (például Németor­szág). Kettős védelmet az eredményez, ha valaki olyan államban dolgozik, amelynek szociális biztonsági rendszere minden foglalkoztatottra kiterjed, és olyan országban él, amelyben a szociális biztonság az állandó lakóhellyel rendelkezőket öleli fel. A migráns munkavállaló foglalkoztatásának - a nemzeti szabályokra tekintettel - to­vábbi két következménye lehet a szociális biztonság területén. Egyrészt megsza­kadhat a korábbi munkahelye szerinti országban lévő szociális biztonsági jogviszo­nya, másrészt előfordulhat, hogy abban az országban kell járulékokat fizetnie, amelyikben csak rövidebb időt szándékozik eltölteni, és így esélye sem lesz az ellá­tások igénybevételére. Az 1408/71 EGK tanácsi rendelet II. címéhez tartozó cikkek rögzítik azokat az általános és különös szabályokat, amelyek alapján meghatározható, hogy adott esetben mely tagország jogszabályait kell a szociális biztonsági rendszer keretébe tartozó juttatások vonatkozásában alkalmazni az Unión belül mozgó munkavállaló­ra, önálló vállalkozóra. 2.1. Biztosítás a munkahely szerinti országban (lex loci laboris) Az általános szabály értelmében a munkavállaló annak az egyetlen országnak a biz­tosítási rendszeréhez tartozik, amelyben dolgozik (13. cikk).

Next