Európai utas, 1993 (4. évfolyam, 10-13. szám)
1993 / 4. szám (13.)
KÖZÖS KÖNYV Legalább ötven esztendeje, amióta országom a kultúrvilág és legfőképpen önmaga ellen háborúba lépett, azóta ebben az országban - mondjuk, három év megszakítással - minden törvény mindig törvénytelen volt. Ennek a vámembernek az eleve bűnöst föltételező, álnok kérdése mögött az én fülemben csizmák dübörögtek, mozgalmi dalok harsogtak, hajnali csöngetések sikongtak, az én szemem előtt börtönrácsok és szögesdrót kerítések meredeztek. Aki erre a kérdésre válaszolt, nem én voltam, hanem az évtizedek óta gyötört idomított, tudatában, személyében, idegrendszerében sérült, ha éppen nem halálra sebzett polgár - de inkább fogoly, mint polgár. Kertész Imre Ez volt az a pilanat, amikor visszavonhatatlanul fölfedeztem magamban a félelmet. Azt, hogy van bennem, hogy mégis van bennem félelem. Úgy, ahogy van bennem tüdő, máj, agyvelő. Félni nem lehet alkalomszerűen, félni csak örökké lehet, így lesz. Kertész Imre Jegyzőkönyv című novellájában írja meg egy cinikus vámtiszttel történt összeütközésének históriáját. Esterházy Péter hasonló helyzetben ezt idézi fel Élet és Irodalom című írásában. A két novellát közös kötetben jelentette meg a Magvető és a Századvég Kiadó Körmendy Zsuzsanna szerkesztésében. A könyvet október 20-án mutatták be az írók Könyvesboltjában. Mert ettől a mondattól, akár egy véres látomás, fölidéződött bennem, átkozott irodalom, Kertész Imre Jegyzőkönyv című írása, mely éppen egy efféle vámostörténetet emel (inkább taszít, lök) életértelmezéssé. Az engedélyezettnél több valuta, leszállíttatás Hegyeshalomnál, satöbbi. A lehunyt szemem mögött nem az édesanyám képe elevenedett meg, sokkal reménytelenebb, a Kertész Imréé. Láttam őt, hosszú, hajlott, nehéz alakját, mint egy ellen-Kolbász Mihályt, aki nem keresi az igazságát, mert az igazsága már megtalálta őt, láttam egyenként a mondatait, a lassú, hajlott, nehéz mondatokat, melyek föltartóztathatatlanul imbolyognak a végső puszta belátás felé, a kolléga ezenközben bejárta útját: íme, érti az életét. Esterházy Péter Fotó: Déri Miklós /59