Európai utas, 2001 (12. évfolyam, 42-45. szám)
2001 / 3. szám (44.)
75 esztendeje hunyt el Gragger Róbert Kulturális és tudományos intézményrendszerünk - annak ellenére, hogy az 1940-es évek végén, a „múltat végképp eltörölni”-szemlélet jegyében megkísérelték teljesen átalakítani — mindmáig a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által a két világháború közötti időszakban a gyakorlatban is megvalósított elképzeléseken alapul. Ezen intézményrendszer külföldi képviseleteinek - a Collegium Hungaricumoknak, a külföldre irányuló magyar állami ösztöndíjakciónak, szerte a világban működő magyar intézeteknek, tanszékeknek és lektorátusoknak — létrehozásában pedig rendkívüli szerepet játszott a 75 esztendeje elhunyt Gragger Róbert, Magyarország egyik (ha nem „a”) legsikeresebb kultúrdiplomatája és tudományos menedzsere. Nevével ma is gyakran találkozunk, elsősorban a hungarológia-fogalom megszületése, valamint az Ómagyar Mária-siralom felfedezése kapcsán sokszor emlegetjük. Mégis meglehetősen keveset tudunk róla. Legfontosabb alkotásait, a berlini egyetem Magyar Intézetét, a berlini Collegium Hungaricumot máig ható példaként tartjuk számon. Ugyanakkor igazán komolyan szinte alig foglalkoztak Gragger Róbert tevékenységével és az általa életre hívott intézmények történetével. Gragger Róbertet már származása is a német-magyar kulturális kapcsolatok kutatására, a két nép közötti minél szorosabb tudományos kapcsolatok kiépítésére predesztinálta. Hiszen körmöcbányai német családból származott, de magát (a „hungarus”-tudat egyik utolsó képviselőjeként) öntudatos magyarnak vallotta. „Századokra előretekintő”, komoly távlatokban gondolkodó tudományszervező volt, egykori Eötvös-kollégistaként pedig hitt az elitképzés és a teljesítményorientált kollégiumi szellem szükségességében. Úgy gondolta: a magyar államnak támogatnia kell a tehetséges fiatalok külföldi tanulmányait, s a magyar tudományosság számára legfontosabb külhoni centrumokban otthont és szellemi alkotásra ösztönző műhelyt kell teremteni nekik. Gragger 1910 októberétől egy teljes tanévet töltött Berlinben, s már 1915- ben magántanári képesítést kívánt itt szerezni magyar irodalomból. Az első világháború alatti német-magyar „fegyverbarátság” következtében azonban a magántanárságnál jóval kedvezőbb pozíciót sikerült elnyernie. Johannes Bohé és Max Roediger professzorok javaslatára a porosz képviselőházban 1916. március 14-én tárgyalták a magyar nyelv és történelem tanszék berlini alapításáról szóló indítványt. Bár a „magyarság iránti rokonszenv” ily módon történt kinyilvánítása csupán gesztusértékű cselekedet, azaz a szövetségesnek tett szinte kötelező (kultúr)politikai lépés volt, de a magyar kultúra és tudomány németországi megismertetése és fogadtatása szempontjából igen sokat jelentett e szándék gyors megvalósítása. A mindössze 29 esztendős Graggert 1916 augusztusában — anélkül, hogy előtte habilitált volna - rendkívüli tanárrá nevezték ki Berlinben, s a magyar nyelv és irodalom szeminárium már ez év novemberében megkezdhette munkáját.Magyarország határain kívül ez volt az első magyar tanszék a világon. Korábban magyar nyelvet és irodalmat egyedül a párizsi Sorbonne-on oktattak. Itt 1902-től a magyar származású Kont Ignác hirdetett magántanári előadásokat e tárgykörből, aki 1907 és 1913-ban bekövetkezett halála között a magyar irodalomtörténet rendkívüli tanáraként működött.) Gragger példátlan ügyességét, szervezőkészségét és diplomáciai érzékét bizonyítja, hogy kiváló német kapcsolatait kihasználva, a háborús viszonyok és az ebből adódó nehézségek közepette is fejleszteni tudta a tanszéket. Saját gyűjteményét is felajánlva gazdag könyvtárat hozott létre, 1917 novemberében megalakította a Berlini Magyar Intézet Barátainak Egyesületét, 1917 decemberében az addigi szeminárium Magyar Intézetté bővült, 1918 májusában pedig egy magyar lektorátust is fölállítottak. (Itt azután később olyan lektorok dolgoztak, mint Farkas Gyula, Moór Elemér vagy Keresztury Dezső.) Igazi sikertörténet egy világégés közepette... Az első világháború után már nem volt ugyan olyan súlyuk a tanszéket 1916-ban életre hívó politikai megfontolásoknak, de a sikertörténet tovább folytatódott. Ennek, legalábbis részben, a két vesztes állam hasonló problémái, húszas évekbeli tudományos elszigeteltségük volt az oka. Gragger 1921- ben nyilvános rendes tanár lett. 1922- ben az intézetben finnugor osztály alakult, s török, valamint urál-altaji nyelvészeti kérdésekkel foglalkozó szemináriumot is indítottak. Nem vé- Ujváry Gábor KULTÚRPOLITIKUS, DIPLOMATA ÉS TUDOMÁNYOS MENEDZSER