Európai utas, 2002 (13. évfolyam, 46-49. szám)
2002 / 1. szám (46.)
készülve új tervezők is érkeztek a gyárba (Apáti Abt Sándor, Mack Lajos és mások), a továbbra is zseniális újításokkal foglalkozó Zsolnay Vilmos pedig 1897—98-tól kezdődően az üvegművészetben használatos savmaratást vezette be a díszítési technikák közé. A díszkerámiák felülete szinte üvegszerűvé vált. A mából visszatekintve tudnunk kell, hogy a Zsolnay-gyár nem a művészeti produktumokból, a díszkerámiákból és az egyedi megrendelésű építészeti munkákkal tartotta fenn magát, hanem az építőipari és műszaki cikkek, az elektromos szigetelők, a csempeáruk és tetőcserepek tömeges gyártásával, de a művészeti áruk szépsége és népszerűsége biztosította a cég számára a reklámot, a nemzetközi ismertséget és megbecsülést. Nem véletlen, hogy a magyar és a nemzetközi műkereskedelemben egyaránt az 1895 és 1920 közti díszkerámiákat becsülik a legtöbbre, a legutóbbi hazai árveréseken a legszebb darabok egymillió forint felett keltek el. Ez nem Zsolnay Vilmos géniuszának a nyilvánvaló elismerése? - Valóban, és ezt az 1900-ban bekövetkezett halála utáni események is igazolják. Olyan tehetséggel és vaskézzel irányította a családi birodalmat, hogy annak hanyatlása és bomlása csak közel negyedszázaddal halála után következett be, bár ehhez az első világháború következményei is kétségtelenül hozzájárultak. A cég nemcsak a belső piacait vesztette el, hanem a nyersanyaglelőhelyei nagy részét is, amelyektől 1921- től új országhatárok választották el. Lehet, hogy ha hozzámérhető tehetség vezette volna a gyárat a két háború közti időkben, más lett volna a helyzet, a fiának, Zsolnay Miklósnak 1922-ben bekövetkezett halála utáni időket azonban az örökösök hosszú pereskedése is terhelte. Az új vezetés úgy döntött, hogy a művészeti termékek gyártását visszafogják, és inkább a nagyobb anyagi sikerrel kecsegtető ipari porcelángyártást fejlesztik. Ennek következtében a művészeti termékek aránya kicsiny, karaktere nosztalgikus, színvonala pedig egyenetlen lett. Megjelentek és túlsúlyba kerültek a figurális darabok, és noha ismert szobrászok voltak a tervezőik (Beszédes János László, Lux Elek), mégsem sikerült a korábbi színvonalat elérni. Csak 1939-ben csillant fel fény az alagút végén, amikor a New York- i világkiállításon újból nagy sikert arattak a Zsolnay-díszkerámiák, ezt a fényt azonban kioltotta a háború. A gyárat 1948-ban az elsők közt államosították, és a szó szoros értelmében új korszak kezdődött. Teljes tabula rása következett: semmilyen díszműáru nem készült Pécsett, csak ipari kerámia. - Az ötvenes évekből mégis fennmaradtak díszkerámiák. Ez hogyan lehetséges? - Azt a furcsa történetet hallottam Kovács Istvánnétól (aki az egyik legkiválóbb pécsi mester özvegye volt), hogy az eozinmázas dísztárgyak feltámadása Rákosi Mátyásnénak, Fényicskának is köszönhető, aki a pécsi gyárba került Gazder Antalnak volt évfolyamtársa a budapesti Iparművészeti Főiskolán. A Zsolnay-gyárban évtizedek óta dolgozó egykori eozinfestő mesterrel, Kovács Istvánnal együtt ő hívta fel a figyelmét a gyár értékeire, és Fényicska ezek után segített. A régi szakemberek irányításával újrakezdték a díszkerámiák gyártását, de sem a formák, sem pedig a mázak nem voltak, nem lehettek olyan szépek, mint a századfordulón. Valószínűleg ekkor terjedt el az a közhiedelem, hogy a kisemmizett Zsolnay-örökösök magukkal vitték az eozin titkát. Ma mintegy 12 ezer műtárgy, tervrajz és dokumentáció őrzi a Zsolnay-gyár múltjának az emlékét a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. A gyárban 1928-1948 között állt fenn múzeum. A fennmaradt iratanyag a Baranya Megyei Levéltárba került, feldolgozása 1985 óta folyamatos. - Lesz-e valamilyen ünnepélyes megemlékezés a nevezetes időpontokban? - A nagy múltú gyár jeles évfordulóira nagyon készülünk. 2002. július 17. és október 13. között reprezentatív Zsolnay-kiállítás lesz látható New Yorkban, a Bard Graduate Center for Decorative Arts Galériában, mely először ad áttekintést 150 év kiemelkedő eredményeiről magyar és amerikai gyűjtemények válogatott anyagával. A tudományos igényű, illusztrált katalógust a Yale University Press adja ki. Kenessei András A pécsi Zsolnay Mauzóleum bejárata /fu+eyr**' /41