Európai utas, 2003 (14. évfolyam, 50-53. szám)
2003 / 3. szám (52.)
Rákóczi ritka magyarja, tánca vagy indulója, Székről a Rákóczi keservese. A magyar balladák tömörek, csattanósak, a románok ezzel szemben epikusak. A Bárányka (Miorita) ballada a magyarban sokkal rövidebb, mint a román, s jóval hamarabb fölfedezték, mint Vasile Alecsandri, a románság nagy költője fölfedezte, irodalmiasította a románt 1860-ban. Petrás Ince János Lészpeden már 1843-ban lejegyezte a magyar változatot. — Ahogy gyűlt az anyaga, kibontakozott-e a szeme előtt, hogy a folklórnak van bizonyos időbeli rétegződése: ősi és későbbi dalok, műfajok? — Ismertem a régi és az új stílust, Bartók és Kodály már a kilencszázas évek elején megkülönböztette a régi és újabb magyar népdalokat. Az ősibb anyag fennmaradásának az a magyarázata, hogy a gyerekeket mindig a nagyapák nevelték, tehát az új nemzedékek közvetlenül az öregektől vették át a hagyományt és nem a kenyerüket kereső szülőktől. Mindig volt köztük egy jó hangú vezérénekes: ezek a nótafák őrizték meg a legtöbb dalt, köztük ősidőkből valókat. — Maradt-e fönn népdal jóval a honfoglalás előtti korszakból, a sámáni időkből is? — Hogyne, bőséggel. — Munkája során foglalkozott-e történelmi tanulmányokkal, netán az őstörténettel? Teremtett-e kapcsolatot a folklór és a történelem között? Nem foglalkoztam vele, mint ahogyan a mesékkel sem, de Vargyasnak kitűnő tanulmánya van erről, kivált a balladák vonatkozásában. Ami az ősiséget illeti, Moldvában például előfordul ilyen régi keletű szöveg, mint „egyik Otthon oldalamon besütött a napfény, másik oldalamon kisütött a holdfény”, ami a Pataky Zsolt felvétele mongoloknál is föllelhető. A Mezőségen használatos „Isten lova”, „Öregisten”, Europeu и±ал