Magyar Évkönyv, 1966
A magyar irodalom világa
a nemesség elpuhult, tunya, méltatlan a dicső elődökhöz. A jobbágyban nem tudott bízni, nem látott bennük megfelelő társadalmi erőt. A magyar haladás, fejlődés egyedül járható útján indult Kölcsey Ferenc, aki már csak siratta az elmulasztott forradalmi lehetőséget; jármot és átkot kíván azokra, akik nem éltek a francia forradalom mutatta példával. A felvilágosodás szellemének lendülete hatotta át Kölcsey szónoki tevékenységét is, amikor az alkotmány sáncain kívülmaradottakért emelt szót. A reformkor hazaszeretetének szellemét indította el, mintegy átmentve a múlt értékes hagyományait, hogy a honfiak és a honleányok egy virágzóbb ország létrejöttén fáradozhassanak. A magyar regény első jelentős művelője, Eötvös József az aulikus főnemesi család gyermeke külföldi utazásainak tapasztalataként megírta önelemző szentimentális én-regényét. Hazatérésekor egyre mélyebben beletekintett országának viszonyaiba, a centralista politika híve lett, mert megdöbbentette a vármegyerendszer elmaradottsága. A Falu Jegyzője a kritikai realizmus eszközével tipizálja a vármegyék sajátosan jellemző világát — megszületett az első kritikai realista magyar regény, s a XIX. század első felében létrejött kezdeményezés a romantika és a realizmus párhuzamában vezérfonalat adott későbbi jelentős prózaíróinknak. A kor Petőfi előtti nagy költője, Vörösmarty Mihály öntudatra és tettekre akarta serkenteni a késő unokát, ezért fordult a magyar múlt krónikásai- Petőfi Sándor Vörösmarty Mihály