Magyar Évkönyv, 1966

A színház Magyarországon

A SZÍNHÁZ MAGYARORSZÁGON Válságban van-e a színház — gyakran találkozunk ezzel a kérdéssel világ­szerte. Kivált olyankor, amikor századunk technikai haladása új művésze­teket teremt. így volt ez a film születésénél, s akkor, amikor megszólalt az addig néma film. Mostanában a televízió rohamos térhódítása veti fel az úgy látszik maradandó kérdést — viták dúlnak a problémáról, akadnak, akik a színház létét féltik a televíziótól. S a színház még mindig él, virágzik, módosul és változik ugyan, de varázsa most is sajátos, múlhatatlan. Tegyük hozzá: utánozhatatlan is. A színház Magyarországon közügy, állandó téma, Budapesten és vidé­ken, a színházi premier — esemény, a színház él és fejlődik. Nem kell külö­nösebb jóstehetség ahhoz, hogy a színházi varázslat a jövőben sem szűnik meg­­— a televízió még szélesebb elterjedése és fejlődése idején. Pedig a ma­gyar televízió házhoz szállítja a színházat, a szó igazi értelmében, rend­szeresen közvetíti a színházi előadásokat, s legfeljebb annyiban jelent rivá­list, hogy a rossz színháznak árt, de a jót népszerűsíti. Egy kis visszapillantás Akik ismerik a magyar színjátszás történetét és mai társadalmi bázisát, aligha csodálkoznak azon, miért közügy Magyarországon a színház, miért ragaszkodnak különös, vibráló izgalommal és szeretettel az emberek ehhez az ősi művészethez ? Korántsem dicsekedhetünk olyan régi színházi hagyo­mányokkal, mint mondjuk Anglia, Franciaország vagy Olaszország. De az a százhetvenöt esztendő, mely az első magyar színtársulat megalakulása óta eltelt, történelmileg döntő fontosságú a nemzet életében. S a magyar színház története párhuzamosan halad a magyar nép történetével, szabad­ságharcaival, forradalmaival. A Habsburgok uralma idején például a ma­gyar nyelv ápolását jelentette a némettel szemben, s ugyanakkor ablak­nyitást Európa felé. A magyar felvilágosodás költője, Bessenyei György írta le először e hazában Shakespeare nevét­­­ 1777-ben, s az sem véletlen, hogy Shakespeare döntő része a magyar színjátszás történetének. „Shakes­peare egymaga a fele a teremtésnek” — írta Petőfi. A magyar Shakespeare­­kultusz hívei között a legjobbakat találjuk; a nyelvújító Kazinczy Ferenc fordította le például a „Hamlet”-et, melyet először 1794-ben adtak elő Magyarországon. A magyar irodalom legnagyobb nemzeti drámájának szer­zője, Katona József, Shakespeare-től tanult. Arany János, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor Shakespeare-fordításai mindmáig önmagukban is a műfordítói világirodalom remekművei. Mi volt a cél ? Ez a színjátszás egyszerre akarta pótolni évszázadok mu- 237

Next