Magyar Évkönyv, 1966
A zene világa
szviteket írt, valamint a hatalmas sikerű „Föltámadott a tenger” c. oratóriumát, Petőfi Sándor verseire. Hatvanadik születésnapját a magyar rádió II. vonósnégyesének bemutatásával ünnepelte. Stiláris értelemben viszonylag konzervatív muzsikát írám gazdag invenció birtokosaként ékesen bizonyítja, hogy a zeneszerzés nem stíluskérdés. Kadosa Pál ugyan a generáció egyik legsokoldalúbb zeneszerzője, a Zeneművészeti Főiskola tanszakának vezető tanára, kiváló zongoraművész. Négy zongoraversenye, öt szimfóniája, számtalan kamaraműve (Vonósnégyesek, fúvósötös, hegedű-zongora- és zongora-szonáták stb.) mellett a nagy vokális formákat is gazdagította. Konstruktív művei minden külsőség tudatos kerülése, konzekvens vonalvezetése bizonyos tekintetben Hindemith alkotómódszerével rokonítja. Az áttört, világos „latin szerkesztés” egyik legjobb mestere volt a nemrégiben elhunyt Lajtha László, akit a francia közönség még a magyarnál is jobban ismer. Azonkívül, hogy gazdag életművében bizonyosfajta szintézist sikerült létrehoznia, a francia impresszionizmus és a magyar népzenei hang között — Lajtha egyike volt mai népdalkutatásunk vezéregyéniségeinek. Az idősebb generáció számos képviselője mellett — amilyen pl. a többi között Kósa György, Farkas Ferenc stb. — végtelenül sokrétű a középgeneráció termése. A Bartók útján indult Szervánszky Endre az ötvenes évek végén — Anton Webern művészetének hatására — gyökeresen megújította kompozíciós technikáját. Az előbbi p periódusból a „József Attila Concerto”, az utóbbiból a „Hat zenekari darab” többször is elhangzott és így repertoárdarabnak számít. Könnyebb kézzel, elegánsabban nyúl punktualizmushoz és szerializmushoz egyaránt Maros Rudolf, aki negyvenes éveinek végén jár. „öt zenekari etűd”-je és „Euphonia 63” c. műve számos külföldi hangversenyteremben aratott jelentős sikert. Vele körülbelül egykorú Mihály András, aki annak ellenére, hogy a legújabb muzsika kitűnő ismerője, alkotás tekintetében nem tartozik a szerializmus hívei közé. Stiláris tekintetben közelebb állónak érzi magához a neo-barokk kompeszíciós módszereket, s azokon belül is az ún. „nagyszeptim stílust”. Járdányi Pál, Sárközy István, Sárai Tibor ugyancsak a Kodály-iskola neveltjei és termékeny zeneszerzők. Bizonyos mértékig „generáción kívüli” komponista Kurtág György, aki néhány aforisztikus jellegű alkotásával („Vonósnégyes”, „8 zongoradarab”, „Fúvósötös”, „Hegedű-cimbalom duók”) méltán került az érdeklődés homlokterébe. Zeneszerzői pályafutása a hagyományos iskola égisze alatt indult, ám az ötvenes évek végén két évet töltött Párizsban, ott magáévá tette a legmodernebb muzsika kifejező eszközeit, s attól kezdve új útra lépett. Anélkül, hogy ez eleve eltervelt célja lett volna, sikerült teljesen önálló 266