Magyar Naptár, 1947

Petőfi Sándor: Arany Lacinak

Laczi te. Hallod-e ? Jer Ida, jer, ha mondom." Bontom bontom, ülj meg itten az ölemben. De ne mocczanj, mert különben Meg talállak csípni, így ni ! Ugy­e fáj ? Hát ne kiabálj. Szájadat befedd, S nyisd ki füledet. Nyisd ki ezt, a kis kaput. Majd meglátod, hogy mi jut Bajta őt fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese. Szállj be Laczi iejlbe. Volt egy ember, nagy bajuszos. Mit csinált? elment a kúthoz. De nem volt viz a vederbe. Kapta magát, tele merte. És vajon minek Merítette meg ezt a vedret ? Tán a kertet kéne meglocsolnia ? Vagy Ihatnék !... nem biz’a. Telt vederrel a kezében A mezőre ballag szépen. Ott megállt és körülnézett. Ejnye, vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot ? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát ? Hisz azon meg nem sokat lát... Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja ? Arra sincsen gondja. Mire van hát ? Ebugatiát ! Már csak megmondom, mi végett Néz­­át a mezöségei, A vizel mért hozta ki ? ürgét akar önteni. Kinin! : Ott az ürge, Hil, mi fürge. Mint szalad ! Pillanat, 3 odabenn van, Lenn a lyukban. A mi emberünk sem rest, Oda nyargal egyenest A lyuk mellé. És bele önté A veder vizet; Torkig tele lelt A szegény kis ürge Egy darabig tűzte. Hanem aztán kimászott. Még az inge is átázott. Nyakon csípték, haza vitték, S mostan... Itt van... Karjaimban,­­ Mert a fürge. Pajkos ürge. Te vagy, Laczi, te bizony ! (Szalonta, 1847.) lOOOOOOOOCXXlOOCOOCOOOOCOCíCXXXXaOOfXXXlCOOOCXWOOOOOOOCXXOClOOOOCXXXXI Nagyfiú lett a kisgyerek. Aggódom érte, kinevet. Tan nem szeret? A göndör haja sima lett Bajusza serked, emberes. Nem gyerekes. Nagyfiú lett a kisgyerek. Későn jár haza, táncba megy. Nem beteges. Ha megnőnek a gyerekek As anya olyan kicsi lesz, mint egy gyerek. Szivemen átrezdül szava, kamaszos, zörgő trombita. Mama... Bús Horn Az élet küzdelem­e az ember célja: e küzdés maga. Madách Imre

Next