Magyar évkönyv, 1985 (New York)
próbáltam otthon kezdeni majd egy évig, de hiába, megélni ugyan meg lehetett volna, de azt nem akartam, hogy az árváim nélkülözzenek, hát kijöttem Amerikába. Sohasem felejtem el, amikor a szoba közepén álltam, és a szívem megtelt keserűséggel, hogy utoljára vagyok szeretett gyermekeim között, az én 6 éves Géza fiam letérdelt elém, és összetette kis kezeit, úgy kért, hogy kedves jó mamácskám, ne tessék itt hagyni, mert nekünk nem lesz senki. Ezt a fájdalmat leírni nem lehet, csak érezni. És már hosszú hét éve, hogy itt küzdöm és ott sírok, ahol csak a jó Isten lát, és csak azért jöttem ki Amerikába, hogy a gyermekeimnek meg tudjam adni a kellő nevelést, ami nemsokára sikerül is, ha Isten segít. Derby, Conn. özv. Bablanka Nándorné [...] Én azért jöttem Amerikába, mert hoztak, a mennyiben 13 évvel ezelőtt, midőn kedves anyám ezen országba lépett, néhány hétre reá megláttam a napvilágot, és mint ilyen, csak fél jogot tartok a pályázat jogosultságához. Dacára annak, hogy itt születtem, atyám zengzetes nyelvét oly jól beszélem, mint az, aki Debrecenből vagy az, aki székelyföldről szakadt ide; gyermekes eszemmel ugyan már gondolkozni tudunk, s ezért nem tudom elképzelni, hogy miért jött atyám ki abból az országból, amelyről én az iskolában oly sok jót és oly sok szépet tanulok. Hiszen, azt tanulom Magyarországról, hogy gabonatermésben, ércben, kőben, fában, ásványvízben, regényes vidékben, szóval ami az emberi élethez szükséges, mindenben gazdag ország. Mikor tanítom, ki szintén európai ember, atyám hazájának nagy embereiről mesél, például Kossuth Lajos, Jókai, Vörösmarty, Arany, Petőfi és másokról, szintén jól eső örömmel hallgatom az előadást, s csak akkor szamorodok el, mikor számba sem vehető kis országokról mint önállóakról, s Magyarországról mint Ausztria mellékállamáról van szó! Gyermekes kíváncsisággal kérdezem atyámtól s a hozzánk járó magyar emberektől, hogy miért voltak kénytelenek kijönni ide abból a jó és szép országból, s egybehangzóan azt a választ adják, hogy nem az ország, hanem a rendszer a rossz. Ilyenkor önkénytelenül eszembe jut, hogy atyám szülőhazájához még a gondviselés is mostoha, mert nem ad neki egy Washington Györgyöt. New York City: Mészáros Lajos Ref. papi családból származom, szüleim velem is megpróbálták, hogy Krisztus palástját felvegyem, de ifjú lelkemet, az akkor fejlődésben lévő gépműipar teljesen meghódította, és én szívvel-lélekkel azon voltam, hogy ezen a téren legjobban kiképezem magamat. Tekintélyes gyárakban mint csoportvezető is voltam, miután tanfolyamot is végeztem, megszereztem okleveleimet. Berendeztem műhelyemet, s ha akkor valaki Amerikát jelölte volna meg tudásom értékesítésének színteréül, hát a szemébe nevettem volna. De hiába, nem tudtam szerencsétlen hazámban az uralkodó korrupt rendszerrel megalkudni, én is a független Magyarország kiépítőinek a pártjára álltam, de bezzeg sok keserű pirulát kellett érte nyelnem a mindenféle alakban előforduló hivatalos nyomás és zaklatás folytán a szolgabíró jóvoltából. De ez még mindig nem tudta megtörni lelkem szeretetét hazám iránt, még az sem, hogy úgynevezett úri emberek nálam előszeretettel tettek rendelést, de számlám ötszöri bemutatása után sem egyenlítették ki. Perre került a dolog, bár én nyertem, de én is fizettem meg... mert a dr. urak végre nem hajthatók sok esetben. Így volt a tekintetes és nagyságos bérlő urakkal is, de azért csak tűrtem. Miután láttam, hogy a kisipart valósággal kikorbácsolják hazámból, mikor láttam, hogy nálamnál erősebbek is letörnek, mikor láttam, hogy a társadalmi életnek minden rétege hamis jelszavakkal meg van fertőzve, kezdtem csak gondolni Amerikára, és jutott eszembe a kivándorlás. Megtudtam, hogy itt Amerikában nagy tér nyílik képzettségem értékesítésére, hogy céljaim itt hamarabb elérhetem, mint korrupt rendszerrel telített szerencsétlen hazámban. Elhatároztam magamat a kivándorlásra azon reménnyel, hogy egyszer újra viszont láthatom forrón szeretett hazámat, amelytől oly nehezen váltam meg. Már közel három éve, hogy itt élek Amerika szabad földjén, leszámítva a már több mint egy év óta rossz munkaviszonyokat, s ha hazámban csak harmadrésznyi jólét volna, mint itt, nem haboznék a visszatéréssel, s akkor igazán jogosan kérdezhetnék a magyar kivándorlótól, hogy miért megy Amerikába? De addig, amíg a munka szégyen lesz Magyarországon, ameddig a tőkepénzeseink külföldön verik el azt a pénzt, amelyet magyar föld ad nekik, ameddig az ipart, kereskedelmet pangani hagyják, ameddig a kis földbirtokosnak csak a megadóztatásáról gondoskodik atyailag a mindenkori kormány, addig odahaza jogtalanul sértő az a kérdés, hogy miért jön a magyar Amerikába.. .* Cleveland, O. Kassay Kálmán 35