Ex Symposion, 1993 (3-7. szám)
1993 / 3-4. szám
34. szám 1993. irodalom művészet filozófia reflexió BÚCSÚ A BOHÉMSÉGTŐL A bohémség csak annak a művészeti jelenségnek a héja, gyönge burka, díszruhája, amely elsőként és legszembetűnőbben esett áldozatául a művészetelhalásáról szóló hegeli jóslatnak. Mert épp ő volt az, aki utolsóként és kitartóan ellenállt azoknak a változásoknak, amelyek a „világszellem"-en belül történtek, tehát a művészeten belül is ő volt az, aki meg akarta őrizni az emberiség fiatalságát és a költészet fiatalságát az idő ellenében, mindennek ellenében. A bohémség kezdetben a költői szenzibilitás többletét jelentette, nem lemondást, hanem a világban való szenvedélyes elmerülést, csak később vált passzív rezisztenciává, hősi lázadássá, szemben a világszellem pragmatikus kombinációival, a társadalmi berendezéssel. A bohémek már elmondták a magukét. A szimbolizmussal egy új szakasz kezdődik a modern költészet fejlődésében. Ütött a bohémség órája. A költészetnek ezentúl kulcsok és értelmiségiek kellenek. A költők felett a kritikusok ítélkeznek. Franciaországban és Oroszországban is egyaránt megkezdődik a szalonok korszaka, a találkozók korszaka csütörtökönként (Mallarménál) vagy vasárnaponként Andrej Belij költőnél. A kör szorul, mint a hurok.