Ex Symposion, 1996 (15-16. szám)
1996 / 15-16. szám
■ fentről fokozatosan lefelé haladva öleli át a mindenséget: a csillagoktól a napon, völgyön, hegytetőn és mezőn keresztül a zárlatban a „S rá tisztelgő fővel a fűvek hajlonganak"5 képéig jut el. A dél című alkotásban, s a klasszicista gyakorlatnak megfelelő kilenc évvel későbbi átdolgozásban a motívum az univerzum elemeként szerepel, a felépített egész részeként ábrázolódik. Hasonló jelentést nyer a fű A mezei gyönyörűségről című költeményben, mikor is a hajdani Edenkert és a jelen világ struktúrájának elemévé válik. A híres este című szövegben a motívum tartalma a fent leírtakhoz képest annyiban bővül, hogy a fű a szemlélődés terepévé válik, ahonnan is a vizsgálódó lírai alany a natura objektumait megszólítja. A tanúnak hívott ligetben a felvilágosodásban oly jellemző, lélektől átitatott, antropomorf természet képében Csokonai a következő sorokat írja: „Nézd! — a fűvek özön harmatja, Nézd még mostan sem száradt fel Bár a forró nap szárogatja Minduntalan hév tüzével.''6 A fű-motívum az élet-halál körforgás terepeként szemantizálódik Az álom című szövegben, s az állandó metamorfózis mintegy választóvonalat képez lét és elmúlás között: „így lesz az élőből földi és ásványi rész. A földi részekből plánta és növény lesz"' A Dr. Földből egy töredék című költeményben mintha Linné távcsövén keresztül látnánk a teremtett univerzumot, ugyanis a citrom, elefántok, vizek stb. képe a Fűvország című tanulmány által is megörökített távoli tájakra kalauzol bennünket. A felvilágosodás kori botanika szintetizáló teljesítménye a Magyar Fűrész könyv melly a' két magyar hazábann található növényeknek megesmerésére vezet a' Linné alkotmánya szerént című mű, melynek egyik alkotója, Diószegi Sámuel Göttingenben peregrinált, s korszerű szemléletét annak a F. Gmelinnek az előadásain csiszolta, aki Linné műveihez kilenckötetes magyarázó szótárat szerkesztett. A könyv megírásában a debreceni református lelkész társa Fazekas Mihály volt, akit is a korszak legjelentősebb irodalomszervezője, Kazinczy így mutatott be saját diszkurzus közösségének: „Csokonaynak kedves barátja, 's poetizáló 's botanizáló társa volt, és Csokonay hozzája a lélek physionomiájában igen sokat hasonlított." Érdemes felfigyelni arra, hogy a széphalmi Médium egy másik levelében a debreceniekkel vívott, s Csokonai sírkövének felállítása kapcsán kirobbant polémia, az Árkádia-pör lecsendesedéseként értékeli a Fűvészkönyv íróinak azon gesztusát, hogy egy példánnyal őt is megajándékozták. írásuk jelentősége abban áll, hogy a korabeli európai tudományos mérce alapján ismeretes elmélet mentén megépítették a magyar növénytanrendszer struktúráját, kidolgozták fogalmi apparátusát, rendet teremtettek a füvek zűrzavaros elnevezésében. Diószegi Sámuelt és Fazekas Mihályt a magyar növénytan anyanyelvű szókincsének kidolgozása miatt fontos nyelvújítónak kell tekintenünk. A gyakorlati botanika művelői közül kiemelkedik Kazinczy egyik leghűségesebb levelezőtársa, Cserey Farkas, aki krasznai kertjében nem csupán sokféle ritka plántát nevelt, hanem tőle származik a kolozsvári fűvészkert felállításának terve is. Kazinczy Ferenc a sárospataki református kollégium vizsgáján Debrecennek Cserey nevében a következő ajánlást tette: „... a' maga gazdag botanicus kerti gyűjteményéből, mellyet sok esztendő álta s nagy költséggel a' Berlini, Drezdai, Bécsi 's Pesti kertekből gyűjtött kétszáz 's ha több nemű növényekkel kedveskedik fog..."10 A megalkotás első kísérlete félbemaradt, s a fűvészkert felállításának a terve csak később valósult meg. Az itt vázoltakat csupán e téma rövid, vázlatos megközelítésének tekintjük. Dolgozatunkban valójában más és más típusú anyagokról próbáltunk értekezni, a füvészetről szóló elméleti munkák felsorolása az e szerzőknek a botanikatörténetben elfoglalt jelentős szerepére kívánt rávilágítani; a Csokonai-szövegkorpuszból kiemelt költemények pedig e fontos motívum tartalmára, funkciójára és jelentésére mutattak rá. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Csűrös Ferenc: A Debreceni Fűvészkönyv és írói. Debrecen, 1907. 2. Emlékkönyv a Csokonai-kör három irodalmi ünnepéről. Szerk. Kardos Albert. Debrecen, 1909. — Török Péter: A „Magyar Fűvészkönyv’’ növénytani méltatása 178—190. — Kardos Albert: A „Debreczeni Fűvészkönyv’’ nyelve 191—208. 34 nevezik.” — Természethistóriai képeskönyv az Ifjúság hasznára és gyönyörködtetésére... Készítette ezelőtt Bertach F. J. Új kiadás, deák és magyar leírással megbővítve. Némelly buzgó hazafiaknak munkájok által. Bétsben 1805. Pichler I Antal betűivel. Kiskása: (ris v. riskása) e’ növénynemnek két faja, de Deville szerint számtalan fajtája ismertetik. Természetes hazája, hol vadon teremne, nem tudatik; nagy mennyiségben termesztik ezt Keletindiának, Chinának, Jappánnak, éjszaki Afrikának és Amerikának, Olasz-, Spanyol-, Török-, Morvaországnak és hazánk déli részének, a’ Bánátban lakost. A’ vízi rs bár nem olly fejér és kellemetes izű is, mert a’ hegyi még is mivel jobban fizet, gyakrabban termesztetik... Legtöbb rist éjszaki Amerikából és Olaszországból kapunk, magából déli 1 Karolinából észt, körülbelöl 4 millióm mázsát küldenek el. A' risből készül az arrak.” — Közhasznú Esmeretek Tára A ’ Conversation-lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva X. kötet 177. Pesten, Heckenast Gusztáv tulajdona. 1839. 5. Csokonai Vitéz Mihály: /. m. 1.17. 6. Csokonai Vitéz Mihály: /. m. 1.130. 7. Csokonai Vitéz Mihály: /. m. 1.203. 8. Kazinczy Ferenc levelezése. Kiad. Váczi János. Budapest 1890-1911. IV. 168. (A továbbiakban: KazLev.) 9. „... az a’ környűlállás, hogy a Botanicusok munkájoknak eggy nyomtatványát nékem ajándékban küldötték, előttem annak jeléül van véve, hogy a’ tavalyi tűz ott is egészen elaludt." KazLev. V. 177. 10. KazLev. V. 83. Néhány hónappal később Cserey a következő sorokat küldi széphalomra: „Nem tudom még, Pataknak van-e már helye a kertnek és hogy azon Collégiumnak Elöljárói micsoda intézeteket tettek légyen e' végre. Erdélyi Maros Vásárhely és Kolosvári Collégiumoknak van már helyek, és egész reménységgel is vagyok, hogy mint négy helyeken el fogjuk érni az ohaitot czélt...” KazLev. V. 243.