Ex Symposion, 2000 (30-33. szám)
2000 / 30-31. szám
Látod, kellett neked mondani, hogy azt írsz, amit akarsz, mindent szabad? Látod, milyen morbiditás fakad nálam a (leírhatatlanból)? Verem-lét. És ez dühöt is rejt persze, mi tagadás, agressziót, ha belegondolok, ott bőg, dühöng, veri a zárt ajtót bennem egy gyerek. Aztán apátiába zuhan. Nyöszörög, mint Ivan Karamazov példázatában a kislány, akit az árnyékszékbe zártak. De ez a méreg nem a (leírhatatlanból), hanem az ellentétéből, az elzártságból fakad. (Rejtély, hogy hogy gondolja a társadalom azt, hogy a börtönben megszelídíthetők az emberek.) A (leírhatatlan): nyelvi kérdés is és írásprobléma. A szabad asszociáció például, mint említettem, gyakran egyáltalán nem szabad, csak nyelvi kliséket görget szabadon, észrevétlen külső nyelvi kormányzás alatt áll. A (leírhatatlant) az adekvát, saját nyelv szedi ráncba, e ráncba szedés nélkül egyáltalán nincs is, mert leírhatatlan, szétfolyó, elhamisodó, végül is megsemmisülő... RADICS Viktória :SZABAD?!