Ex Symposion, 2003 (42-45. szám)

2003 / 42-43. szám

Álltam egyszer piros rövid­gatyában az ágyak között, így hív­ják a fóliasátrakat, hogy ágyak, egy baromi szűk piros rövidgatyában, kimentünk anyámmal átpakolni a palántákat, azt nem mondom el, mi­ért kell, nem fontos, néztem az eget, három hónapja nem láttam fiatal és kívánatos nőt, de komolyan, még csak hazafelé sétálni se, huszonegy éves voltam már, nem olyan régen volt ez, egy falusi diplomás napszá­mos voltam, a Hűtő-tó felől fújt a szél, termálvíz szag volt, zizegtek az akácok, és én nem gondoltam sem­mire, csak álltam koszosan, büdö­sen, szakadt tornacipőben, nejlon­­zacskó volt a biciklim ülésére köt­ve, és percekig nem gondoltam semmire, na akkor voltam megint falusi egészen, és erről nem lehet diskurálni, társalogni, hogy ami­kor..., és akkor elszavalni a fentebb már említett körülményeket, amik bár gyászosak, nem adják meg a koordinátákat, aki ez alapján lőni akar, annak lufi lesz, keményen, fa­lusinak lenni koszos, reménytelen, csípős — az ilyeneket fog gondolni, és mikor jót akar: empátia, érdeklő­dés, fókuszálás, akkor meg egzoti­kus lesz, édes, puha és dohos. GRECSÓ Krisztián

Next