Ex Symposion, 2016 (93-94. szám)
2016 / 93. szám
ALKALMAK SZÜLTE VONALAK - Diskurzusok Keszthelyi Rezsővel Gyakran beszélgetünk és sokszor terveztük azt is, hogy rögzítjük. Más érzés így beszélgetned velem ? Hál' istennek, valóban folyamatosan cseverészünk, mi igen jó hatással volt rám, pontosan a közérzetemre, még a körülményeimre is. Ezúttal más: tartósított, ami nincs igazából ínyemre, mert nem szeretem konzerválni az élményt. Holott különlegesen nagy az igényed a pontosságra. A tőled legtöbbet hallott és legnyomatékosabban kiejtett szó ez. Például amikor az új köteted, az Emlékkert címadásán gondolkodtál, úgy éreztem, hogy legalább akkora munkát adott neked a cím megkomponálása, mint egy vers megírása. Mit értesz a pontosság alatt? A szövegem azonosságát velem, és fordítva. Az Emlékkert tulajdonképpen utalás az első kötetre, a Vonalak kertjére. Megneszeltem, ez talán zárókötet. Nem rajtam múlik. Válogatás-kötet. Igen, viszont akadnak benne új versek is, számos, évek szülte sziámi ikrekként. Tehát nem válogatott versek, vannak benne a régiekből is, mivel szerettem volna valamilyen kvintesszenciát, ami persze és végül is lehetetlen, mert esetemben teljesíthetetlen kérelem. Mi szerint döntötted el, hogy melyek azok a versek, amelyeket bele fogsz választani ebbe a válogatott kötetbe? Nézegetted, olvasgattad magad, felidézted? Olvasgattam, akárha eddigi magamat. Aszerint: Viszont elég sok régi verset átírtam, részben miként jelenlegi időm mondatta tollba. Nagyon szigorú voltál magadhoz? Nem én, hanem a toll. Mindig szót fogadsz neki? Múlhatatlanul. Küzdesz magaddal, amikor írod a szövegeidet... Én nem küzdök a szövegemmel, fordítva van. Ő küzd velem. Értem. S ha akad melléfogásom, fogadjam el jómagam annak, amilyen. Ezt a konstellációt kevesen kapiskálják, majd másképp kell kérdezned. Szerkesztői szemed van, sokat dolgoztál mások szövegeivel. Könnyen találtad meg hozzájuk a kulcsot? Nézd, én több mint három évtizedig lektoráltam, szerkesztettem. Szemem is meg fülem is van hozzá, de ez jószerével a rutin adománya. A rokonérzet segítségével, türelmesen. Olvastam a kéziratot, mígnem ráleltem arra a két-három versre, amelyben benne volt a kötet lelke, ami megmutatta nekem a társait is. Csak ennek alapján alakult a véleményem a kéziratról. És most éppen itt tartunk, szeretném hozzáfűzni ehhez: tartsuk tartósan eszünkben, a lektor vagy szerkesztő nem kritikus, nem ítész, és mindenekelőtt nem Atyaúristen, hanem diagnoszta. A látleletet kell értelmeznie és aszerint kell javasolnia. Mikor valaki az első kötete kéziratát adta be a kiadónak, még többször elemeztük a diagnózist, és ha valami biztatót találtunk benne, kiadtuk a kéziratot. Ugyanis semmiképpen sem szerettünk volna abortálni, amin életfordulatok és egyebek múlhattak volna. Azt emlegettük: döntsön a második szülés. A pontatlanság, a nyelvi trehányság nem csak a szépirodalomban, hanem az élet valamennyi területén határozottan bosszant téged. Például a médiáé. Miért? Mert azonosak a gondolkodás felületességével és nemegyszer silányságával, az anyanyelv elszegényítésével, szókincsének pusztításával, fertőzésével. A médiumok tekintélye miatt nagy volna szereplőinek a felelőssége is: a rossz példák ragadnak, és az egyszerű, iskolázatlan emberek tőlük tanulják a 1