Ex Symposion, 2022 (109. szám)
2022 / 109. szám
Triceps TALPRA, MAGYAR AVANTGARDE!! A magyar performansz töredékes története 1966-1993 Ha egy idegen meg akarja érteni a magyar performansz történetét, 100 évet kell visszamennie az időben. Meg kell ismernie azokat a történelmi-politikai eseményeket és okokat, amelyek ezt a műfajt létrehozták, negligálták vagy radikálisan megváltoztatták. Rögtön tisztáznunk kell: egyrészt van magyarországi performanszművészet, másrészt világszerte van magyar performanszművészet, és ezek időben és térben párhuzamosan léteznek. És hogy a nívós magyar performansz mindig ideológiailag stimulált, ellenzéki, elkötelezett „baloldali" művészet volt és maradt. Magyarországon a „fehér" kontra „vörös", a „népnemzeti" kontra „urbánus" jelzőkkel fölcímkézett ideológia vagy világszemlélet évszázadok óta harcosan szemben áll egymással. Furcsa tény azonban, hogy az internacionálisan bejövő avantgárd művészetet a nacionalista (akár militáns) keményvonal már a 20. század eleje óta komolyan támogatta. Ezért a magyar performanszot mindig politikai kontextusban kell vizsgálnunk. A megcsonkított ország (1920-1956) A Párizs környéki békék lezárták az I. világháborút, köztük a negyedik volt a trianoni, amit 1920-ban írt alá a háborúban vesztes Magyar Királyság (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama), és a győztes antant szövetség hatalmai. A trianoni béke - 'diktátum', ahogy a magyarok joggal nevezik, mert az antant önkényesen, hatalmi fölénnyel erőszakolta ki - meghatározta az ország 'büntető' határait, és sok kis multinacionális államot hozott létre a térségben. A terület 2/3-a veszett el, mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az „új" Magyarországon. A fontosabb elcsatolt területek: Erdély (Románia), Felvidék (Szlovákia), Délvidék (Szerbia) és Kárpátalja (Ukrajna). Ez a máig tartó geopolitikai helyzet súlyosan megnyomorította a magyarok lelkét és gondolkodását: bánat és düh uralkodik rajtuk. Az idült állapotot talán az egyesült Európa fogja feloldani. A szociáldemokrata őszirózsás forradalom és a „Tanácsköztársaság" vörösterrorja (1918-19) után következett a jobboldali fehérterror, majd a revizionista korszak, vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó 1920-tól '44-ig tartó uralma. Sikerült az országot fenyegető teljes külpolitikai elszigeteltségből kitörni a nagyhatalmak és az ellenséges szomszédos országok ellenére, de a nagy gazdasági világválság (1929-33) idején mégis ez lett „a hárommillió koldus országa". A II. világháborúban a magyarok a „tengelyhatalmak" (Német- és Olaszország, Japán) mellett harcoltak. Miután a Vörös Hadsereg kiverte a fasisztákat Magyarország területéről, majd, szovjet segítséggel, a magyar kommunisták 1945–48 között felszámolták a demokrata berendezkedésre való törekvéseket, Rákosi Mátyás pártelnök vette át a keménykezű irányítást. Elkezdődött a pártállam, a sztálinista rendszerű totális diktatúra kiépítése (1945-56). 1 Petőfi Sándor (1823-49), a magyar népies költészet legkiemelkedőbb alakja, szabadelvű forradalmár, a nemzet költője és hőse, aki a '48-as szabadságharc utolsó csatájában esett el, kozák ulánusok ölték meg. Nemzeti dalában írta: „Talpra, magyar, hí a haza! / Itt az idő, most vagy soha! / Rabok legyünk vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!" Ezt az örök kelet-közép-európai kérdést vetette fel 1973-ban Tót Endre (1937) neoavantgárd művész, megadva egy artisztikus-történelmi kontextus új lehetőségét. 1