Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-08 / 10. szám

Tavaszi üzenet Tudatom az alábbiakat: 1. Nem haltam meg, sőt nem is alu­­szom. Mostanáig 15 tudományos fejezettel gyarapítottam a rosszin­dulatú betegségekről és azok le­hetséges kezelési elképzeléseiről szó­ló monográfiámat, így a publicisz­tika egy kissé háttérbe szorult. 2. Készülök arra, hogy a keresztyén­szocializmusról írott múltkori mun­kámat folytassam,­­ netán befe­jezzem. Szeretném, ha az illetékesek, azaz a felelősök látnák, hogy milyen felelőt­lenek a nemzettel szemben azzal, hogy az egyezségre való törekvés helyett a széthúzásban lelik örömüket. Kinek jó ez, hacsak Pető-Baueréknek és Horn- Szekereséknek nem? 3. Vidorabb megjegyzés: Az EZ A HÉT mai számában (már­cius 1.) Makkay most már ötödször értekezik a „Baloldali értékekről”. A 14. bekezdés alatt a Jócsik (egyko­ri gimnáziumi tanárom) vezette Szerves­­trágya Vállalattal kapcsolatban érteke­zik. Ezzel kapcsolatban van egy emlé­kem. Anekdotikus is, meg korrajzos hi­telességű is. Két kiváló barátom D. D (kálvinista primőr Boldogasszony­ faláról) és Sz. M. (unitárius primőr), már akkor jóne­vű állatorvos kutatók Szolnokon jártak valamilyen hivatalos ügyben, úgy 1952 tavaszán. Akkor még egyikük se volt professzor, illetve kutatóintézeti igazga­tó. Valami aprócska dologban kellett nagy­szabású véleményt alkotni. Hogy mit, már nem emlékszem, de nem is lénye­ges. Valahová még el is kellett Szol­nokról menniök busszal, és így éppen a „főtéri” buszmegállóban ácsorogva vet­ték észre a Jócsik-féle műintézetet, me­lyet vulgó Sz.rért-nek nevesítettek. Ez a műintézet a még korábbi átkos­­ban kávéház volt, így hatalmas kiraka­tokkal (,,auszlág”-okkal) rendelkezett. Egyszerre valamelyik góbé primőr ész­lelte, hogy a „Szerért”-té nemesedett kávéház kirakatai nem üresek, hanem bennök forsziftosan és elvágólagosan rozsdabarna csinos halmok leledzenek. A buszmegálló és az egykori kávé­ház közötti távolság miatt nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy „mi a sz.r van a kirakatban”, hát a két székely főnemes (civilben, mint mondottam volt: lódoktor)­­ vette magának a fáradsá­got és megközelítették a helyszínt, mert igencsak furdalta őket a kíváncsiság, hogy „mi a sz.r lehet a Sz.rért kiraka­tában”. Rákosi (*) Mátyás elvtárs, Sztálin (Dzsugasvili) József elvtárs és Lenin , (Uljanov) Vlagyimir elvtárs összes mű­vei voltak közszemlére kitéve csinos rozsdabarnaságukban — rozsdavörös­ségükben a Szervestrágya Vállalat szol­noki kirakatában. Hogy követte-e „kirakatper”, vagy netán kitüntetés a talpnyalásnak, vagy groteszk kiállásnak is elmenő tettet, — talán a szolnokiak, ha még emlékeznek rá, — megmondhatják. Egyébként megvagyok, és ismétlem, azaz riogatom a T. Szerkesztőséget, hogy újabb réthyádával jelentkezem nemsokára. (*) Itt az eredeti nevet nem említhetem, mert az az elfogadásra kész törvény (Lex Göncz) szerint tömeges pánikot keltene és így — esetleg — bíróság előtt kellene felelnem meggondolatlanságomért. Réthy Lajos professzor A POLGÁRI ORVOSKOR TILTAKOZIK az euthanázia minden formája, a beteg életének meg­rövidítésére irányuló bármilyen szándék és módszer ellen. Mi, orvosok, a beteg gyógyítására, szen­vedésének csökkentésére, az élet oltal­mazására esküdtünk föl, így ezzel ellen­tétes tevékenységben NEM VEHETÜNK ÉS NEM IS VESZÜNK RÉSZT! Polgári Orvoskor EZ A HÉT Bocsánat Divat mostanában a bocsánatkérés. Ezt tette az új lengyel államfő nem sokkal megválasztása után, mert a választási kampányban elhallgatta, hogy nem védte meg diplomáját. Bocsánatot kért Simon Peresz izraeli kormányfő az etiópiai zsi­dóktól, mert vérüket levették, de kiöntöt­ték, nem használták fel. Lényegében el­nézést kért Oleksy, amikor — kémkedési botrányba keveredvén — önmagától fel­ajánlotta kormányfői székét. Emlék­szünk, megválasztása után nyomban bo­csánatot kért Horn Gyula is a még meg sem született magyarok nevében is a Zsidó Világkongresszustól a Holocaust során elszenvedett áldozatokért. Aztán bocsánatot kért Horn a pénzügyminiszter helyett is, a kormány nevében a magyar adózóktól, mert túl sok adóelőleget von­tak le az idei első fizetésekből. Olyan so­kat, hogy a befolyt összegtől még az APEH is megrendült. A közelmúltban ró­mai, itáliai látogatáson járt Hóm minisz­terelnök és mint előre tudtuk, fogadta őt a pápa is. No gondoltam, itt a következő al­kalom a bocsánatkérésre. Azt hittem, hogy bocsánatot kér a keresztényektől is az­ elmúlt rendszerben elszenvedett több­évtizedes anyagi fizikai és szellemi meg­­nyomoríttatásuk miatt. De nem tette. Bo­csánatot kérek, ezúttal én tévedtem! Géré Stefka István nyert A Fővárosi Bíróság megerősítette a Munkaügyi Bíróság elsőfokú ítéletét, és Stefka Istvánt visszahelyezte a TV Hír­adó főszerkesztő-helyettesi állásába, amely­ből 1994 júniusában — több évtizedes rádiós és televíziós szolgálat után — alkal­matlanság címén mentették fel. A Bíróság újólag megállapította, hogy Stefka Istvánt betegállománya idején mentették fel, s ez törvénytelen. Ráadásul semmilyen szere­pe nem volt A Hétnek abban a műsorá­ban, amelyet a Magyar Televízió vezetői alkalmatlansága okaként megjelöltek. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, a törvény, a jog érvényesülését a most már kuratórium által felügyelt Magyar Televí­zióban. Ez a Hét

Next