Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-15 / 11. szám

ihar után nemzeti szuverenitások fölött nincs na­gyobb szuverenitás, például kollektív szu­verenitás, amely biztosítaná az emberi jo­gok védelmét és uralmát a nemzeti jogok felett. Az ENSZ alapokmánya, a kollektív biztonság egész rendszere ptolemaioszi fo­galmakra épül! A kollektív biztonság kollektív szuve­renitás nélkül merő értelmetlenség! Ezért a világbéke megteremtése ezeken az alapo­kon elképzelhetetlen. Biztonságot csak törvényeken alapuló rend teremthet! Az emberiség évezredeken át kísérle­tezett azzal, hogy szuverén hatalmak kö­zött megkötött szerződésekkel lehessen meg­akadályozni a háborúk kitörését. Egyetlen kísérlet sem járt eredménnyel! Sajnálatos tény, hogy Kelet és Nyugat politikusai ma is fegyverekre alapozzák a biztonságot. A fegyverekre alapozott biztonság egyre több pénzt és tudományos munkát emészt fel, elvonva forrásokat más, az emberiség jövőjét meghatározó területektől. „Fegyverkezés a nagyobb biztonsá­gért”: hamis szemlélet, csak a hadiiparnak kedvez és csak bizonyos kormánykörök érdekeltek a fejlesztésben. A fegyverekbe való beruházás ellentmond minden józan észnek! A múltban az erőszak, a túlélés eszköze volt, ma a végső pusztulás oka lehet a nuk­leáris fegyverek (és az atomreaktorok) ár­nyékában. A túlélésnek és biztonságnak egyetlen eszköze van: a kölcsönös segítség és együtt­működés, amely a természet törvénye. A földi élet közel négymilliárd éve lé­tezik. 500 millió év volt a földi élet útja, amíg eljutott az emberig, s az embert kö­rülvevő mai növény- és állatvilágig. Né­hány perc alatt elpusztulhat ez az élővilág, ha nem vesszük komolyan az Öböl-hábo­rút, mint az utolsó (?) figyelmeztetést az életben maradásunkhoz. Az emberiségnek alig tíz éve van ahhoz, hogy helyreállítsa a világ harmóniáját és egyensúlyát. A béke és az erőszaktól való tartózko­dás: parancsoló szükséglet, amelyet csak az egyetemes törvényes rend megalkotása hozhat meg, mivel a békeszerződés, az egyez­mény nem azonos a törvénnyel és nem egyenértékű a békével. H. Pozzi ezt írja a „Századunk bűnösei” című, 1935-ben meg­jelent könyvében: „A jog és az ész tör­vénye szerint a békének az lett volna a fela­data, hogy kiirtsa a háborút. De az ellen­kezője történt. A „béke” elvakultsága, erő­szakossága és kapzsiságának őrülete újra az öldöklést fogja felidézni”. Clemenceau pedig így fogalmazta meg véleményét: „A békeszerződés csak egy másik módja a há­ború folytatásának” (F. Nitti, la Pace 27- 28. oldal). A XX. század eddigi történelme azt iga­zolja, hogy a fegyverkezés és a katonai (po­litikai) szembenállás csak a háború esélyeit növeli. Századunkban két világháború robbant ki Európában, amelyek hatalmas és borzal­mas pusztítást okoztak az érintett területen élő népeknek. Célul kell tehát tűzni a katonai tömbök, szervezetek és a nemzeti hadseregek meg­szüntetését, s végül a teljes leszerelést! A fenti okok miatt ezt Európában kell minél előbb, még ebben az évezredben el­kezdeni. Európa sokat szenvedett népeitől meg kell kérdezni: Akarják-e a teljes lesze­relést, a tartós békét, ha a térség biztonsá­gát az ENSZ Európai Békefenntartó Erői garantálják? Az „IGEN” válaszok után Első lépés: Kelet-Közép-Európában — ahol 30-féle etnikai-nyelvi nemzetiségi nép él, közöttük sokan kisebbségben, ismert körülmények között — fegyvermentes övezetet kell létesíteni. Második lépés: ENSZ katonai erők je­lenlétével garantálni kell e feszültségektől terhes térség biztonságát és békéjét; Harmadik lépés: a katonai tömbök és a politikai határok felszámolása, a teljes le­szerelés (amely megteremti a térség gaz­dasági és az életminőség-fejlődés feltéte­leit); Negyedik lépés: Európa egyesítésének előkészítése (a nemzetek gazdasági, kul­turális és tudományos, egészségügyi, kör­nyezetvédelmi, szociális stb. együttműkö­dése a kölcsönös előnyök alapján); Ötödik lépés: Európa egyesítése (az európai civilizációra és hagyományokra épülő új gazdasági-társadalmi rend megte­remtése). Összefoglalva: A jövőben, a „Fegyver­kezés és nagyobb biztonságért” hamis szem­lélet (és az egész emberiséget sújtó gyakor­lat helyett!) a „Környezeti biztonság az emberi élet fenntarthatóságáért” szemlélet és gyakorlat biztosítja az emberi civilizáció fennmaradását. Ezek a főbb gondolataim a globális problémákról és azok megoldásáról. Kelemen József A HÉT HETILAP Főszerkesztő: Pálfy G. István Társfőszerkesztő: Stefka István Felelős szerkesztő: Csendes Csaba Főmunkatársak: Gál Jolán, Solymár József Kiadja:a Press+Print Kft. Felelős kiadó: Tóth Imre Ügyvezető igazgató Készült: a Press+Print Lapkiadó és Nyomdaipari Kft. nyomdájában Kiskunlacházán Műszaki vezető: Csiszér Zoltán A szerkesztőség címe: 2340 Kiskunlacháza, Kossuth L. u. 9. Tel.: (24)330-284, Fax: (24)330-368 Terjeszti: Hírker RT., Nemzeti Hírlapkereskedelmi RT., Alternatív terjesztők Előfizethető a Hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/a, levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj: 1 évre 3024 Ft, fél évre 1508 Ft, negyedévre 756 Ft, 1 hónapra 252 Ft ISSN szám: 1218-6341 A címlapot ifj. Boros Pál tervezte.

Next