Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-12 / 15. szám
Etelközi kergemarhakór Kezdetben vala a népnemzetiség, populistaság, majd jőve a lakitelkiség. Logopédusnál, tükör előtt tanulva az igazi. Felső ajak lehúzva, száj szögletek legörbítve és akkor úgy érthető, hogy mucsaiság. Legújabban az etelköziség következett. Nyugat-Európa helyett Etelközbe tartókat jelent. Gondolni kell a honfoglalás millecentenáriumára. Ne feledjük, hogy Nyugaton most kór van. Kergemarhakór. A csatornán túl. Arra veszélyes. Etelközben hajdan otthagyták őseink a szürke marhaállományt. Menekülniük kellett. A marha maradt. A szürkeállományt hozták. A fejekben. Ezért is ünnepelhetnénk millecentenáriumot. Később azért marha is került. Marha nélkül ugyebár nem megy. Van marha, de kevés. Levágatták az állomány felét. Még premizálták is. Most jó lenne az a sok marha. Az Etelközben hagyottat is eladhatnánk. A mienk nem fertőzött. Az etelközi különösen nem. Messzebb van Angliától. De vigyázzunk az etelközizéssel! Felütheti fejét a kór az etelközi marhában is. Na, nem a nyugati. Az túl előkelő. Egy mutáns is megteszi. A BSE etelköziensis, az etelközi kergemarhakór. Csohány János Vissza a rendőrállamhoz A köztiszteletben álló adófizető polgárt felháborító gaztetten érték a rend szigorú őrei: kutyáját póráz nélkül sétáltatta. Ráadásul igazolni sem tudta magát, nem sejtette, hogy az a néhány perc, amíg a derék házőrző bizonyos „folyó ügyeit” végzi, rendőri intézkedést von maga után, így nem volt nála igazolvány, születési anyakönyvi kivonat, keresztlevél, meg hasonlók. Ekkor Közeg, Szerv és Fakabát elvtársak brutális módon belökdösték egy rabomobilba, s mint egy lefülelt maffiózót előállították. Igaz, nagylelkűen eltekintettek a megbilincseléstől, azt a gumibotozással együtt ígérgették. Az ominózus kutyasétáltatás ugyan közterületen történt, ám azt az elhanyagolt „magyar Ugart” Pécs város önkormányzata mélységesen szégyellheti, a környéken lakó gyerekek találóan úgy is hívják: „kutyarét”. Az Oszkár névre hallgató appenzelli pásztort még ugatni sem hallotta senki, a legbékésebb négylábúak egyike Pécs városában. Kísértetiesen hasonló, de szomorúbb história esett meg néhány nappal korábban, ugyanott. Akkor is egy „kutyás embert” vittek be a polgárbarát rendőrség rokonszenves eszményéből kivetkezett Kuncze-zsemyákok. Az órákig tartó macera után, elbocsátásakor az adófizető polgár szelíden szólt fogvatartóihoz. Impozáns kezdeményezés Már hagyományossá kezd válni Zalatnay Sarolta művésznő tiszteletre méltó kezdeményezése. A jószívű lakosok biztatása arra, hogy a sokszor gazdátlanná vált kutyákat és macskákat vegyék gondozásba. Megtudtuk tőle, hogy a kutya és a macska hűséges gondozójához és nagyszerű társ, különösen magánosan élők számára, az egyedüllét lehangoló érzetének eloszlatására. A tévé képernyőjén ismételten láttuk is a művésznőt kedvencei társaságában. Nemrég arról is beszámolt a tévé, hogy már szervezet van kialakulóban ennek a nemes szándéknak a minél szélesebb körben való tevesztésére. Azt is hallottuk, hogy újra megkezdik, a Kádár-rendszer alatt megszüntetett, a vakokat vezető kutyák idomítását. Nagy hiba volt a korábbi beszüntetése. Olyanok is vannak, akik farkast, tigrist, kígyót, stb. tartanak lakásukban. Elképzelhető, ha ez a nemes szándékú kezdeményezés széles körben kibontakozik és külföldön is ismertté válik, milyen jó hírnévre tesz szert a mozgalom. Bizonyára több országban követőkre talál majd. Most már csak arra volna szükség, ha lenne olyan kezdeményezés is, amelyik a munkahelyükről karcsúsítás ürügyén és más okból eltávolítottak, a munkára váró fiatalok, az otthonukból kilakoltatottak, az életszínvonal alatt élő milliók, az éhezők, a fűtéstől megfosztott lázok, az emberi jogaikból kirekesztettek tömegét vennék gondozásba. A Máltai Szeretetszolgálat, teljesítőképessége határáig, tiszteletreméltó módon, mindent megtesz értük. Többre ők nem képesek. A kormány és a magasabb politikai körök láthatólag, „aki nem dolgozik ne is egyéb” alapon nem tartják érdemesnek a munkájuktól megfosztottakkal való törődést. Inkább a nyugati nagyhatalmak jóindulatának megszerzése érdekében törtetnek az ő intencióik maradéktalan telejsítésére. így aztán a Davosban hozott határozatban a pénzügyminiszterségről már előbb lemondott Bokros úr „Csomagját”, megérdemelten, nagy elismerésben részesítették és példa értékűnek jelentették ki a többi kelet-európai ország számára. Mivel a kereset nélkül maradottak és a megélhetési színvonal alatt élő milliók ügyét, a fent említett okokból, nem tekinti feladatának a „szociálliberális kormány”, de azért mégse maradjon munka nélkül Szabó György népjóléti miniszter úr minisztériuma (mert hiszen a nyugdíjasok ügyének intézése főleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság gondja), felvállalhatná a szegény elhagyott kutyákkal és macskákkal kormányszinten való törődést. Esetleg nagyobb összegű állami támogatást is biztosíthatna e nemes célra. Ezzel bizonyára kivívná a nagykutyák és a hízelkedő kismacskák elismerését, sőt még államfői díjazásban is részesülhetne. Egyúttal a nyugati nagyhatalmak újabb elismerésére is számíthatna. —lin— — Ha már behoztak, kérem vigyenek is vissza a kutyámhoz, mert vak vagyok, segítsége nélkül képtelen lennék hazamenni... aranyi