Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-17 / 20. szám
7'Hits, Truncy iA,n 1973-ban kitört az olajválság. Pártunk és kormányunk garantálta, hogy hozzánk nem gyűrűzik be. A tervgazdálkodás. A szocialista tábor. A szocialista gazdasági és társadalmi rendszer fölénye útját állja. Nem állta. 1978 elején a kabaré bejelentette, hogy begyűrűzött. Csak úgy egyszerűen. Aztán az újságok is megírták. A Népszabadság is. A legolvasottabb. Be nem vallott, majd utólag beismert begyűrűzések következtek. 23 éve ténylegesen, 18 éve elismerten gyűrűzik befelé. Micsoda? Minden. Válság, munkanélküliség, csőd, privatizáció, vállalkozás, nyugati áruk, taxisblokád, marha- és disznóirtás, vadkapitalizmus, külföldi tulajdonosok, fekete gazdaság, olajszőkítés, veszélyes utcák, bulvárlapok, pornó és nyugati ponyva, akció- és horrorfilmek, oktatási nívócsökkenés, tandíj és egyetemi leépítés, békaperspektívájú népegészségügy, korai halálozás. És a nudizmus? Az is. Eleinte szemérmesen új nevet kapott. Naturista strandok keletkeztek. Hogy nem érti a magyar? — Nem látja?! — Na, látja! Akinek hiányérzete volt, megkapta a Miss Nudi Hungary választásokat. Begyűrűzött ez is. Éppen a millecentenárium évében. Pucér honfoglalás. Őseink menekülve jöttek, de ruhájuk még volt. Most az sincs. Testi és szellemi lemeztelenedés lesz a sorsunk? (Bánki) 4 v..7. pillanata Háromnevű, az ízig-vérig elméleti republikánus polgár gondolataiba mélyedve sétálgatott az utcán — éppen csak valamicskével a föld fölött —, amikor hirtelen szembe találta magát egy újságosbódéval. A pavilon falán matrica virított: „Itt fasiszta, fajüldöző, hazafiatlan sajtótermékeket árusítanak.” Háromnevű alig hitt a szemének. Úristen — motyogta, majd nyomban helyesbített: H. D. Thoreau! —, úgy látszik, eljött a cselekvés ideje. S azonmód hidegvérrel fölborította a standot, ahol a rasszista trágya bűzlött. Hátra se nézve sétált tovább (pár centiméterrel talán még magasabban, mint az imént), tenyerét kecsesen összeütögette, lerázván részint a port, részint — végtére azért emberek volnánk, vagy mi—talán egy kicsit ünnepelve is önmagát... Mögötte jókora kupac Postabank-lap hevert a földön. Köztük egy-két régebbi Magyar Narancs is, a Gyakorlati republikanizmus című írással... -Amikor az Ausztria Lottó illetékesei bejelentették a tévében, hogy megszüntetik a magyarországi játékot, izgatottan lestem, vajon mit szól ehhez a balliberális szakértelem. Egy illetékes posztelvtárs aztán perceken belül felvilágosított, hogy az osztrák tőkének ez a látványos kivonulása a magyar szerencsejáték-piacról tulajdonképpen a normális állapot helyreállítását jelenti. A fene egye meg! Végre valami normálisan megy az országban — de az is kifelé... Óvár I. Irtják az almáskertet Bács-Kiskun megyében. Negyven hektár almaültetvényt pusztítanak ki gyökerestül a földgyaluk. Ilyen még nem volt. Szabolcs-Szatmárban az átkosban a kistermelők vágták almáskertjeiket. Nem vették az elvtársak az almát. Ráfizetéses lett termelése. Egy gazdasági rendszer agóniájának tünete volt az almafakivágás. A ’30-as években a Nyírségben volt már almaellenes kampány. Annak vallási oka volt. Az Ibrányi Felekezetnélküli Hit követői kezdték. Szerintük az Éden-kertben az alma segítségével ejtette bűnbe az ördög az embert, vagyis az asszonyt. A Bács-Kiskun megyei negyven hektár almást bakteriális fertőzés miatt irtják. Egyetlen gyógyszere a hideg vas. Az angliai kergemarhakór réme sejlik fel előttünk. Arra sincs más orvosság. Kergemarhakórunk még nincs. Ne is legyen. Koldusbotra juttatná az országot. Sajnos kergealmakórunk már van. Gyorsan megállítani, mert tönkretételünket az is megteszi. Csohány János