Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-31 / 22. szám

A SZABADSÁG FOKOZATAI A Freedom House jelentése szerint hazánk — szem­ben pl. Csehországgal, vagy Lengyelországgal —, a bal­liberális kurzus röpke két éve alatt a „részben szabad” országok közé csúszott le. Noha a most országló hatalom adott esetben szívesen hallgatja a rá vonatkozó nyugati véleményeket, a köz­­szolgálati média ezúttal nem kakukkolta óránként, éppen csak megemlítette a fenti tényt. Pedig fölösleges az aggodalom: holmi diktatúrával ná­lunk biztosan nem lehet riogatni az embereket. Ha ugyan­is elérjük ezt az állapotot, már nem fogunk tudni róla. Ebből a tévéből meg a rádióból semmi esetre sem... — Ó — Csak nehogy túlságosan is tökéletes legyen ez az egész. Mert a végén valakik — szintén gyakorlásképpen, merő rutinból — megint „felszabadítanak” bennünket... Óvári. ÉLEN Tanúsíthatom, hogy a kormány politikusai igazat, min­dig az igazat, és csakis a színtiszta igazat beszélik. Itt van például az elsőbbség kérdése. Szeretem hallgatni, hogy a kelet-európai átalakulások élén Magyarország jár, mióta a balliberális szakértelem kaparintotta meg a szakértel­met. Itt van például a MÁV esete. A minap felkapaszkod­tam egy Egerbe tartó vonat valamelyik hátsó kocsijába. Lengyel kocsiba. Nem azért, mintha nekem a magyar nem felelne meg, de a hátul kullogó kocsik egyikét még elértem. Aztán Hatvan előtt másodpercekkel kiderült, hogy a vonat vége Kelet-Európába, azaz Lengyelország­ba kullog, hát előre kellett loholnom az Európa felé robogó, mit robogó, vágtató kocsiba, ami Egerbe vitt. Azt már igazán csak a teljesség kedvéért írom ide, hogy a hát­só traktusban finom illat, patyolattisztaság, csönd és nyu­galom honolt. Elől, Európában bűz, mocsok, lehangolt­­ság. Csak kicsivel rosszabb, mint a késő Kádár kor ex­­presszein. Európa vigyázz! (csendes) IDEÁLIS TEREP...? Szó van róla, hogy újabb nyugati országok hadseregei A tévé május 20-i reggeli időjárásjelentése szerint a bérelnének lőtereket Magyarországon. A hadgyakorla­ Szabolcs megyei Garbolcon négy óra valahány perckor tokkal járó környezetszennyezés, zaj és bűz ugyanis saját kél a nap. A hír igaz. Csakhogy Garbolc sohasem volt földjükön zavarja az érintetteket. Szabolcs megyében. Bennünket ilyesmi nem zavar. Sőt. Kicsiny hazánkban Mint ahogyan Szabolcs megye jelenleg nincsen is, hovatovább akár komplex háborúkat is élethűen lehetne Van Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (Ung és Ugocsa gyakorolni. Az ország — afféle hátországként — kitűnő egyesített vármegyék problémakörét mostan­a hírül­­kulissza volna ehhez: népességünk úgy fogy, mintha való- való zavarodottsága miatt ne is emlegessük), szóval van­ban bombáznának; városaink, gyáraink egy része magától Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Ennek szatmári régió­­is omladozik, vagy romokban hever. A tönkrement utak fában honos Garbolc község. Lakói nevében is elné­­mentén elhagyott, kiégett autóroncsok közt dudva nő. ren­­zést kérek, hogy nem Budapest ötödik kerületében geteg ember lerongyolódott, nyomorog. A reményvesztett hegyeinek. Akkor tán könnyebben eligazodna rajtuk ténfergők arcára dermedt fásultság, vagy a szemekben égő az időjárás-jelentő, a hírolvasó, de még tán maga a riadalom szívszorítóan hiteles: két áremelés közt egy kis napfelkelte is. lövöldözéstől itt nem fog már jobban kétségbeesni senki. AND FÖLDRAJZBÓL IS EGYES

Next