Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-21 / 25. szám
Kánikula Elnézve a magyar mozik műsorkínálatát, bevallom, sokszor nem értem a hazai filmforgalmazás szempontjait. A Postabank Narancs egyik júniusi számát lapozgatva most végre dereng valami. Az újság soros mellékletéből kiderül, hogy ebben a hónapban egyszerre két homoszexuális témájú filmet is bemutatnak a fővárosi filmszínházak. Vagyis feltehetően hőmérsékletfüggő nálunk ez a dolog. Hiszen az utóbbi időben — főként itt Budapesten—, bizony elég meleg van. Stt — ahogy egy szemmel láthatóan alternatív fiatalember jegyezte meg mellettem a buszon multikulturális képletességgel —, buzi meleg... Dorfold Gyakran szemére vetik ennek a kormánynak, hogy szociálliberális létére mennyire hidegen hagyja — többek közt—az öregek, a betegek, az elesettek nyomorúsága. Országos szinten ez így is van. (Lásd: átlag nyolcvan forintos nyugdíjemelés. (De például a balliberális hatalom debreceni, helyi fiókja azért nem pihen e fél százalékos babérokon: tíz évre osztrák többségi tulajdonú kft. „kezelésébe” adta az ottani köztemetőt. Az életük alkonyán járók közül — akik egy-két éve legfeljebb, ha olcsó élelemért, ruháért, szociális segélyért utazgatnak ide-oda a városban, és nyugati országban tán’k sohasem voltak —, jópáran így most némi kárpótlást kaphatnak. Az egyébként elbűvölő Ausztria temetkezési cégére való tekintettel eztán bízvást nevezhetik külföldinek — majdani utolsó útjukat... Óvár I. Eper és vér(has) Vagy valami más?... Meleg van. Ma is, noha még csak reggel 9 óra van. Ám a T. Ház egyes képviselői már most elbódultak (saját hangjuktól). No, nem mindenki! A Kisgazdapárt napirend előtti felszólalójától igen alapos elemzést hallhattunk a magyar mezőgazdaság sanyarú állapotáról. A magántermelők lehetetlen helyzetéről éppúgy volt szó, mint a feldolgozás maffia-kezekbe kerüléséről. Az FKGP képviselője megemlítette az ágazat teljes kiszolgáltatottságát, piacaink elkótyavetyélését, valamint egyes termékek mesterségesen gerjesztett hiányát, s az ilyenkor kapkodva intézett import hátulütőit is. Nos, itt következett az eper, amely a magyar piacon, június 10-én átlagban 188 Ft/kg-os áron kelleti magát. (Már annak, aki meg tudja venni.) De nem baj, mert akár Romániából is importálhatunk a felséges csemegéből, sőt eperlevest is főzhetünk belőle... Csak el ne csapjuk a hasunkat! Túlságosan. Csak óvatosan, mert meleg van. A felszólaló zárómondatában felelősségre vonta az MSZP-t, mondván: Hogy merészelik Önök szocialista pártnak nevezni magukat, ilyen antiszociális „programmal”?! Az MSZP-nek melege volt. Már hajnalok hajnalán. Válaszadójukon már mutatkoznak a kánikulában szokásos feledékenység, dekoncentráltság jelei. Első mondatában kikérte magának, hogy a romániai eper okozott volna tömeges ételmérgezést. Nem úgy van az! A szabolcsi eper okozta hasmenés az más... A felszólalásnak itt vége is volt, mintha el sem hangzottak volna a fent említett észrevételek. Nincs válasz rá, hogy miért merül föl egyáltalán az eper importálása egy ilyen agrárkultúrájú országban? És a búzáé? És a burgonyáé? És a sertéshúsé? És a kukoricáé? Mibe kerül ez a magyar népnek? És másnak...? Meleg van. Felelet nincs. Még az MSZP sem tudja a választ. Ha valaha tudta is, mostanra elfelejtette. Különben is, nem ő a csapat esze... A magyar társadalomnak is (m)elege van. Marosvölgyi Andrea 1A IIL Mm