Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-28 / 26. szám

Utazás Indulás, Napsütés, Adria, szellő, Gibraltár, fellegek, óceán, Jóreménység, Hom-fok. Hajótörés. N. T. Nem történhet semmi ebben az országban, amiről a ha­talomban lévőknek ne az előző kormány jutna az eszébe. Feltéve, hogy valami rosszról, elmarasztalhatóról van szó. Ha parlamenti felhatalmazás nélkül röpködnek külföldre magyar katonai repülőgépek, máris kész a válasz: az An­­tall-kormány idején is röpültek így. Ha útlevelek tűnnek el a hivatalból, amelyekkel aztán üzletelni lehet, megint jön az érv, hogy az Antall-kormány idején így meg úgy. Mint­ha bármire is mentség lehetne, hogy mások is megsértették a törvényt. Ezen az alapon minden bűnözőt fel kellene menteni a bíróságokon, hiszen hasonló bűnöket már más bűnözők is elkövettek. A különbség csak annyi, hogy a ko­rábbi kormány esetében hitelesen be is kellene bizonyítani: valóban vétkesek a terhükre rótt ügyekben. Ám ebben a bi­zonyításban korántsem oly jelesek az eredmények, mint a kinyilatkoztatásokban.­­­Megesik, hogy egy-egy rádióhír nem azzal kezdődik, ami most történt — tehát azzal, hogy MiG-jeink parlamen­ti felhatalmazás nélkül jártak Lengyelországban —, hanem azzal, hogy már az Antall-kormány időszakában is történt ilyesmi. Vagyis az a legfontosabb a hírben, ami három­négy évvel ezelőtt történt. Ha ugyan történt. Kilóg a lóláb. Sőt! Kilóg maga a ló. Itt van például a miniszterelnöki villa példája. Nyilván nem akad épeszű ember ebben az országban, aki azt gon­dolja, hogy a miniszterelnöknek és családjának putriban kellene laknia. Mindenki elfogadja azt, hogy a miniszterel­nök is neki megfelelő környezetben éljen. A társadalom érdeklődőbb és könnyebben hevülő tagjai legfeljebb azt kérdezik meg: lehet-e akár egy egész politikusi élet szor­gos munkájával annyi pénzt összeszedni, mint amennyibe a szóban forgó villa kerülhet. A társadalom eme tagjainak ugyanis a maguk életét tekintve egészen más keserű tapasztalatuk van. Bizonyára azért, mert ők nem politiku­sok, hanem esetleg csak agysebészek, atomtudósok, búza­termesztők. A mozdonyvezetőkről és az olvasztárokról nem is beszélve. Mentségükre legyen mondva, hogy ezt a kérdést nem csak a miniszterelnök villájával kapcsolatban teszik fel. Ugyanez a kérdés feszíti őket más kacsalábon forgó várak láttán is. Egy szép és méltó nagyságrendű házat talán épp a mi­niszterelnöktől sajnálnak a legkevésbé. Csak azt nem értik, miért kellett két éve azt a hangos sajtókampányt folytatni, amely azt volt hivatva elhinteni, hogy a szocialista minisz­terelnök nem költözik be abba a miniszterelnöki reziden­ciába, amelybe bezzeg Antall József beköltözött. Aztán persze a szocialista miniszterelnök is beköltözött. Biztonsági okokra hivatkozva. A szegény emlékező nép nem érti: Antall József eseté­ben nem voltak érvényesek a biztonsági indokok? A szegény emlékező nép azt se érti, miért nem volt hír, hogy Boross Péter valóban nem költözött be egyetlen napra sem a miniszterelnöki hajlékba. A szegény emlékező nép különösen nem érti, hogy miért nem közölték az említett sajtókampánnyal azonos hőfokon, hogy az Antall-család nem építtetett villát magá­nak, hanem az eredeti társasházi lakásba költözött vissza. • Boross Péter se építtetett villát, mégis úgy tudja róla a közvélemény, hogy övé az egész Balaton-felvidék. A bíróság ugyan megállapította, hogy ez rágalom, de a Boross Péter melletti sajtókampány valahogy elmaradt. Ő nyilván nem maga viszi le a szemetet, ezért aztán nem annyira szimpatikus a sajtónak, mint a jelenlegi miniszter­­elnök. Az utóbbi körüli sajtókampányból ugyanis meg­tudtuk, hogy a rezidencia és a villa előtti lakásából ő vitte le a kukába a kukábavalót. Könnyen meglehet: nem a villával van a fő baj, hanem a körítéssel. Nem kellett volna a végtelenül puritán ember képét fölfesteni, s nem kellett volna Antallal bezzegetni. De hát ez már legyen a mai miniszterelnök és sajtójának az ügye! (ész) Villa neora EZ A­ HÉT

Next