Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-08 / 10. szám
Makkay János Baloldali értékek (VI.) 16. Karinthy naplójáról és az emlegetett acélgyártásról jutott eszembe egy régi vicc. Kérem, ne csodálkozzanak, ez szorosan ide tartozik, a soros baloldali értékek sorába. Hiszen köztudomású, hogy hazánk nemcsak erős bástya, hanem a vas és acél országa is volt. Termelési értekezleten feltették a kérdést, tudják-e a kohászok és martinászok, mi Sztálinváros címere? Néma hallgatás. Akkor a külkereskedő megszólalt: nagyon egyszerű. Zöld mezőben szarvas. 17. Ahányat lép, annyit esik, mondja kedvenc szótáram, de botorul egy darabig azt hittem, hogy ez bárhol a világon megtörténhet. Kiderült, hogy nem, a mondás csak a béketábor országaira érvényes. Azokban vezették be baloldali értékként azt az új építésügyi szabályt, hogy a lépcsőfokok (villamosmegállóknál, szállodában, aluljáróban vagy hegyoldalon) ne legyenek egyforma magasak. Egy-egy ilyen laposabb vagy magasabb fok lehet a lépcső tetején, alján vagy közepén, és a bámész járókelő akkorát esik, amekkorát megérdemel. (Úgy kell neki, miért számít arra, hogy minden lépcsőfok egyforma.) Nagyon óvatosan próbálják ki egyszer a moszkvai Ukrajna szállodát. A jelszavunk egy régi, egyszerű, bár kissé megalkuvó népnemzeti szólás: inkább lábad, mint a nyakad! 18. Asszonynak szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség. Az elvtársak tagadják ezt a buzdító jelszavukat (munkára, harcra, szülésre kész!), de a nejem és én 1955. október 20. táján meglátogattuk az I. számú Szülészeti Klinikán a kolléganőnket és újszülött kisbabáját, és ott bizony a folyosón láttuk a falon ezt a lózungot. Bezzeg, amikor nagyon kellene, akkor nem akarják a szociálliberális szülészek, hogy a magyar anyák is szüljenek. Persze, nem is olyan egyszerű dolog az, ha például a kis Zsanett a férfiak helyett a lányokat választja. Mucsánál valamivel alacsonyabb színvonalú irodalmi obszcén lapunk, a 2000 Jeanette-je szerint „Egymásnak hízunk, mi süldő lányok. Mi, tiszta, rendes lázadó lányok, megvastagodunk a szextől.” Nos, manapság ez a fajta tiszta szexvastagodás a lázadó baloldali érték. Bocsánat, ez nem egyfajta ellenforradalom? Vagy maoista elhajlás? A hagyományos népnemzeti gömbölyödik helyett. Én eddig csak vastagodó jégről meg vastag kolbászról hallottam. Milyen lehet azonban a vastagodó szex hízó süldők között? 19. A honfoglalás ezeregyszázadik évfordulóján talán megbocsátják nekem, a népnemzeti tévelygőnek, hogy először Anonymustól idézek. Ez az ismeretlenségbe burkolódzó krónikás beszámolt arról, hogy Árpád parancsára Ond, Ketel meg Tárcái vitézek, mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tárcái, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tárcái hegyének nevezték. A három úr ...mindjárt azon a helyen, pogány szokás szerint, egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csapott: magnum aldumus fecerunt. Akadt hozzá bizonyára bor is a hegyen. Megtudták ezt a szakérettségin (a tanártól) az elvtársak, és elhatározták, hogy a haladó hagyományok ápolásának és a természeti környezet megóvásának keretében visszahozták ezeket az ősi állapotokat. Igazában az áldomásokkal (baloldali értéknevén munkaebédekkel és munkavacsorákkal) foglalkoztak, nem a szőlőmíveléssel, a lóhúsevést pedig első királyaink törvényeit követve hanyagolták. Ráadásul tényleg sokkal könnyebb, gazdaságosabb és szocialistább a nagytáblás borászkodás a síkokon, ahova a szocialista borgazdaságok le is költöztek. A vándor megbámulta, hogy Tolcsva és Tárcái hegyén miért baloldali értéket, azaz vadrózsát meg csipkebogyót termelnek a borok királya helyett. Itt-ott persze még lehetett látni egyegy elvadult feudális szőlőtövet is. Azután alighogy elmúltak a tervgazdálkodás évtizedei, lassan ismét kúsznak felfelé a hegyoldalakon a parcellák. Furcsa dolog, hogy azok a szőlőtőkék valahonnan megérzik, mikor és merre kell telepítődniük. Kapáló gazdák állítják, sokkal könynyebb volt a szocialista brigádmeló a Bodrog lankás partjain. Az ottani levet viszont nem hegylevének hívták, hanem, ha jól emlékszem, szemelt rizling helyett morzsolt rizlingnek. A terméseredmények mindaddig alacsonyak voltak, amíg lengyel barátaink nem építették fel a kábai cukorgyárat. Azt állítja a népnemzeti bölcsesség, hogy bor, amennyi én akarom (lehet hígítani vízzel), búza, amennyit az Isten ád. Ez a klerikális gondolat volt furcsa módon a szocialista mezőgazdaság titka. (Folytatjuk) Az más laborncokról Tudósítás a Soros-szorosból A pénzhez észt is ád az Isten? Akinek tenger a pénze, azt hiszi, bölcs is. Aki a világ legnagyobb pénzcsinálója — valóban ügyes, az üzérek császára —, született filozófus? Ki kitalálhat egy neki tetsző, üzletelésének korlátait elsöprő Új Világot. Lelje benne örömét, de hogy reánk erőltesse? —Pénzt vagy életet! —szól a rabló. — Pénzt és életet! — ad, mi nem egyéb, mint: pénzt és hitet, pénzt és lelket csereberél. Hoci, nesze! Hallani, ő akarja megíratni az új magyar tankönyveket. S mennyire igaza van! Szóval hogy valóban van neki esze. Ha az ifjúságot megkaparintja, ki állhat ellent az Orize Uralmának? Nem nehéz kitalálni, kiket fog támogatni, mire bátorítja sok szép summa pénzzel a tankönyvíróit, hogy munkájukból kimaradjon: Magyarország! S ha Magyarországról már nem is hallanak unokáink, hogyne lehetne megfeledkezni az elcsatolt részekről? Szegény Zaránd vármegyéről is. Györgye, Györgye, Soros Györgye! Mintha a magamfajta kurtanemes Zarándban Mihail Kurtaként írná alá! Sőt, Curta! Curtea, s már semmi vész. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT